Langsam spazieren, nicht ugribugri

Nos igen, rendszeresen visszatér ez a kifejezés Moldova György kamionos könyvéből. Persze én nem a lapostetűre értelmezem, hanem arra, hogy lassuljak le. Megy, nem megy? Megy! Ideig-óráig. Kérdés, hogy számomra mennyi az, ami értékelhető és mi az, ami már túlzás. Hetek óta itthon, kapucni és mackónadrág -amit mifelénk bemelegítőnek hívnak-, az eddig kedvenc ruhadarabom ülepe már nem a térdemig ér, hanem! Ugyan is terjedek. Amolyan pirospozsgás, egészséges alakra, nagyszerű! Lesz min dolgozni. :-/

Nézem a Johns Hopkins Egyetem covid-os térképeit, ahham számok, ahham egyszerű dashboardok, tények-tenderek-meginttények, világos. Megnyugtató az érzés, hogy ilyen egyszerű diagramokkal le lehet nyűgözni a világ átlagpolgárát, másrészt minél több tendert nézek, annál nyugtalanabbá válok, hiszen korántsem lefutott még a meccs a víruskával. Kétnaponta megnézem, hogy ama nyilvántartott hölgy a törzsben, milyen blúzban adja a kötelező tájékoztatást, aztán kikapcs, mehetek vissza megkavarni a gombapörit. Szabadságolás a köbön. Lehet ezt még fokozni?

16/18 dal wow, profi hangulatmaker

Túl korán kezdtük volna ezt a szeparálódást? Kétlem. De még is! Ha most találkozok valakivel, kevésbé félelmetes, mintha egy hónap múlva tenném. Ha most kockáztatok, még mindig kevésbé táncolok tűzközelben, mint később. Hamarosan nullára fogom redukálni az emberi kontaktot. Képedek. Szülővel, testvérrel február vége óta, Bang-bandával 31 napja nem találkoztam. Nikivel ma 4 hete. Tragikus, hogy mennyire szocializált az ember. Nézzem a youtubeot? Francokat! Videohívások, ahol csak én vagyok a természetes.. szegény gyermekeim feszengnek, nem hajlandóak elfogadni, hogy miért így beszélgetnek a barinőkkel, szülőkkel, gyakorlatilag mindenkivel, akivel eddig spontán találkozhattak. Nem csodálom. Pedagógus -pardon pedagógiai jellegű- videókonferenciák hetente.. atyám! Ha eddig csak sejtettem, hogy miért nem lettem birkatürelmű, agyformáló, életre ösztönző, a dolgok megismerésére törekedtető, kíváncsivá tevő varázsló, a.k.a jó pedagógus, most már bizonyos vagyok az okokban. Itt nincs helye kritikának, a türelmem hossza pedig még csak nem is konvergál ahhoz a réshez, mint ami Madonna foga között van. Igen, az a nyáriszünet, az a hossz kellene nekem. Néha. Mielőtt udvariasan kiküldök mindenkit a házból. Csak felhúztam a szemöldököm, ez még nem a haraglavina, nyugalom. Az otthonoktatást nem lehet félvállról venni, ebben nagy a felelősség.
Meetingek nélkül az élet ma már... hja de szép is lenne, ha nem törnék meg a szépen felépített napot! Senki sem támaszkodik, nem táncol (minderre ott a TikTok), nincs grimasz, csak botox-arc, szemüveg igazgatás, kedvencem pedig a hajhoz nyúlás. Férfiaknál szakadok. Mindenki tincstelen, de még is jár a kéz. :-) Én, ha jön a call, szőnyegre vágom magam a nem túl élére állított háttértárgyak előtt, aztán mosolyogtatok, 'vigadva sírok'. Hát igen, ezt is tanítani kellene: Hogyan adjuk magunkat a 4 fal között.

Egyébként szeretek itthon lenni, mint kiderült, egész klasszak vagyunk négyen. Pihenünk, játszunk, tanulunk, tulipánfát ültetünk és palántát, mert ha eljön az apokalipszis, legyen elég zöldség, na! Viszont képtelenség szétválasztani azt, amit egy munkahelyen művelek és amit itthon. 3-hetente ügyelek bent. Amikor hazaérek, maszk, szemüveg le, irány a terasz, cigaretta, az átlagnál hosszabban veszem a levegőt, a szívem pedig néha szúr. Csak a durván introvertált embert találták ki erre a social distancing-ra. #stayhome, maradj otthon-jelszavak árasztották el a világot. Home office okosan? Nálam nem vált be, úgy érzem kevesebbet érek el.

Este meseolvasás, harmadikként én is hallgatom, nézem az oly gyorsan cseperedő Bót és Mót. Bó meséket ír néhány sellőpóniról, a duckófickóról -aki egy narancs-, valamint a tengerimalac Malikuról, aki beszorult egy gyémántbuborékba, majd egy másik királyságban tért magához. Olyan fantáziadús, még is életszerű reakciókkal és szép történetvezetéssel. Természetesen blogot is ír, főként az álma(j)iról. Azt ugyan utálja, ha belekötök a helyesírásba, viszont sokat konzultálunk. Ő illusztrál, rajzol sokat, én pedig hol utat, hol esti chill képet kreálok vele.. több-kevesebb sikerrel (lásd lent). Nem igazán aggódik már a helyzet miatt, Mó-val pedig újra egymásra találtak a játékban.

Státusz van, oktatás van - mantrázom gyakran a fejemben. We can do it! Itt vagyok nekik, meghitten beszélgetünk. Most még. Eszembe jut, hogy amikor egy gyermek elgondolkozik azon, mit mondjon el a szüleinek, az nagy törés a kölcsönösen kialakult bizalomban. És belül újra szúr.

Aviátor. Emlékeztek erre a jelenetre?

spell the word: quarantine

Hja, több is veszett egy pestisben. Érdekes, hajdanán is vidékre menekült a nép. Semmi vérpezsdítő progi, legfeljebb virtuális borozgatás. Lehet az unalmas is szórakoztató, juhú! Juhú? Amikor x nap után autóba ülök, egy pillanatra minden újra a régi. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hozzám nőtt az érzés. Eszembe jut, hogy 200 km-t is mehetnék. Napszemüveg, huzat, zene, színes autóskesztyű és mellettem egy táska. Újra rám tör a Most-kérdése. Ha most megyek, még kapok szállást, még kiszolgálnak, mint egy úrinőt, nem zavarnak, plusz extrahigiénikus keretek között pihenek. Reggeli, udvarra néző szoba, egy csendes hétvége, kimozdultam, de mégsem járok tilosban. Még nem többezer királynál tartunk. Menni kéne, ez a mentálisan egészséges, nem kérdés! Igazán sajnálom (not), előbb-utóbb kitörök, minden sejtem efelé hajt már. Kalandra fel! Nem az időpont számít, sőt, legyen kizárólag az spontán. Té mindig tudja a koordinátáimat, ez megnyugtató. Tudja, ha igényem támad, családilag is erre van a legnagyobb igény. Megyek, hogy aztán tiszta fejjel, tele energiával térjek vissza. Igen, ahogy korábban elterveztem, a lehetőséget nem szalasztom el, csak mert másnak nincs mersze. O what the hell, let's see what happens! Csak ne kérdezd az értelmét, felesleges. Csak fogadd el, kövesd. Mert jó. Andi akcióba lép. --- És ne mondd azt, hogy Atyám, besz@rok! :-) Nna jó, mondhatod.

jól sikerült kép

Sehol sem olvastam még, hogy valaki idős korában ezt mondja: 'Bárcsak többet dolgoztam volna! Ki mond olyat, hogy 'Bárcsak annyit érne az elvégzett munkám, hogy idős koromra biztosítva legyen az ápoltatásom!' -- kevés értelme van. Kényelmet biztosíthat, de milyet? Magányosat. Csak élő ember tud körülvenni. Hát sutba a melóval, és fókuszáljunk a kapott és választott humanoidainkra! A járvány egyvalamitől rettent el: egyedül kell legyőzni. Ha nem így teszek, fertőzök. Elbírja-e ezt a lelkiismeret? Nem. De sokaknál még is ott lebeg a dilemma, hogy én most túlélek vagy lézengek, de valójában nem élek, hiszen nem töltöm meg szabadon azzal, amivel csak akarom. Ez tévedés. Vannak korlátaink, de a túróba is, otthon is tele vagyok lehetőséggel! Már ha egyáltalán van idő, energia egy otthonoktatás után még tevékenykedni. Olvasni - pontosabban koncentrálni - is nehezemre esik, így a könyvlistám csak bővül, nem fogy. Örülök, hogy úgy döntöttem, nem dolgozom teljes bedobással, hiszen nekem annyi más fontos teendőm és kósza hobbim (lásd gyermek) akad!

De: Bele kell törődnöm, hogy idővel szépen elveszítem bizonyos képességeimet. Nem leszek tollasbajnok, sem mindenre kapható kalandor, hiszen kötelességeim vannak. Könnyű béklyófélék, amelyeket én választottam. (Önként és dalolva -- ezt beillesztettük az esküvői meghívóba is.) Illetve ahogyan alakult. Képes vagyok újdonságot is választani, miközben megtartani azt, ami igazán fontos számomra és tartósan boldogít. Tyű, de bölcs életfilozófus lettem egy pillanatra! Rendben, elmúlt.

Hiányzik Niki is. Ma megérkezett az ajándéka. Mivel van benne egy pici tudomány, nekem tetszene, de hát nem vagyunk egyformák. Tulajdonképpen ez egy papír, ami az év egy 24 órájára érvényes. Vajon mennyire leterhelt? Nagyon. Nem zaklatom. Én, a barátnői kapcsolatért pampogó! Egy igen is tervezgetős egyed! Koccintani ezúttal nincs lehetőségünk, és különben is: eddig egyszer jött be az előre megtervezett progi, a Massive. A többi egyre-inkább hasonlít egy veszedelemre. Engem btw nagyon zavar és elkedvetlenít a balszerencse, foggal-körömmel fordítanék a statisztikán. Üldözöm az elillant hónapokat. Kétlem, hogy mostanában teljesítene egy maratoni túrát - vagy például egy 4 km-eset-, ahhoz nincs megfelelő cipője. Igen Niki, CSAK ez lehetett tavaly is a gond! :-) Itt a covid, egy csöppet nehéz hétvégenként készen állni arra, hogy kimozduljunk. Bár a naptáramat lapozgatva mostanában éppen ráérek. De tényleg. Az segítene, ha elkapnám, kigyógyulnék, közben belevenném az utolsó kívánságaim egyikébe, hogy menjünk el gőzt kiereszteni, aztán mindenféle kockázat nélkül -egészségesen- kopogtatnék az ajtódon? Ugye, hogy igen? Látod, van itt különc gógyi.. :-)

 Mert mindenkiben ott lakozik egy kis P. Szilvia

Kitérő, bocsi, kitartás, nem sok van már hátra!
Bluff (Koresma, Feverkin) -- Tőle a Bridges a kedvencem, de a Bluff-nél jut eszembe, hogy legszívesebben gitáros lennék, egyben dobos, aki mindig csak lefelé néz, a'la nature rakoncátlan hajjal. Ha lenne egy cajonom, alapíthatnánk egy zenekart. Dé gitár és effektek, néha vokál, Ildi a lemezborító, vokál és háttértáncos, én előzőek mindegyike + dob. Ez az ábránd lehetne az új hobbim, muhaha!

Mai nap margójára, szigorúan apróbetűs, kellemetlen rész:

Ha egyszer leépítés lesz a Halálcsillagon, jelentkezek oda új reklám-szlogen-menedzsernek. Addig önkényes 'kari'. Makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy családtaggal ne találkozzak. Vállalom: én vagyok a beszari, lepereg a vállamról ez a gúny. Inkább vagyok az, aki fél és megteszi az óvintézkedést. Bátor Sir Robin vagyok, kitérek. Kedvelem én a társaságot, császkálni viszont most nem szabad. Kifúúúj.
Stresszoldás, ölelés, kézfogás kell nekem. E téren 'régi-nálunk' már hitbéli viták borzolódnának, hogy kit/hol/miért szabad és miért nem. Mami szerint nem vagyok körültekintő anya, ha lesz@rom - igen így fogalmazott ma -, hogy mások mit látnak belőlem. Nincs igaza, nem reagálok, megsértődik. Meg akar sértődni, lecsapja a telefont. Nem értem a cirkuszt. Ilyen szempontból nehéz dolgom van. Szükségem lenne egy garantáltan tök egyszerű Mamira, aki nem egy érzelmi hullámvasút és nem ítélkezik felettem spontán időpontokban. Kedves ember tudok lenni, csak már nem rágódom mások kérésein. Vagy azonnal igen, vagy nem a válasz. Igazán megmutathatta volna (Mami), hogy s mint kellene gyermeket nevelni, nem pedig órákon át bántani, de nem. Ehelyett az idegileg kivéreztetjük a másikat percek alatt módszert ismerjük húgommal, amit viszont nem vagyunk hajlandóak művelni. Helyette gondolkodunk, tapasztalunk és olvasunk az életben; hopp, újabb tusé! Mami, nem tehetsz tönkre azért, mert téged egykor valaki vagy valami tönkretett. Meggyőzni sem szeretnélek már, nincs erőm. Sajnálom.
Az én esetemben a felejtés pont olyan fontos lenne, mint az emlékezés. Ooo, ismét elkanyarodtam, fránya koncentráció! Abba is hagyom, mert mindig átcsap valami komolykodó hangvételre. Mintha itt akarnék panaszkodni, pedig nem ez a célom. Mondjuk nappal minden apróságon örömködök, úgyhogy lehet alapja. Huh, majdnem azt írtam, hogy jog. Jogalap, jesszus, ne kísértsük itt a sorsot, szakmát! :-)

Már annak is örülök, amikor rám írnak a messzeségből. Kivéve, amikor capslockkal írva megkérdezik: ANDIKÁMHOGYVAGYTOKJÓLVAGYTOK? Vagy: NAGYON SZÉP A CSALÁDOD!!!!!444 (igen, az utolsó karakterek mindig 4-esek)

Végezetül: Hogy mi a különbség egy senkire sem néző, befeszült lány és az elengedett énem között? Két pohár bor. Mert minden hülyeségre felpattanok, aztán felbukkan valaki/bárki (társasága), és már át is váltok 'Én nem táncolok' sznobba. Play:

Fejet mozgatni ér. :-) ℵ

A következő cikk garantáltan egy izgalmas, pszichológiai mikrofiló lesz! Amolyan elgondolkodtató.