1) Alig pár évvel ezelőtt jött világra az első humanoidom, röpke 4 évre rá sisak nélkül, felelőtlenül pengézgetett kis piros bringájával az aszfalton. Kész csoda, hogy annyi későn odaérés következtében nem lett baja. A nevelés egy zsák szerencsén is múlik. De legalább nem paráztam túl annyira.

2) címkék, avagy a következő dolgokkal találkozhatsz benne: yppah, férfi, nő, hétköznap, utcakép, vasút, jó zene, remek klip

3) - Anyu, van itthon egy kis desszert? - Persze, van gyümölcs! Mit szeretnél, piros vagy zöld almát? Gyerekkoromban ez felérhetett volna egy pofonnal, de valójában örültem, hogy ebéd után van desszert! És tulajdonképpen én választottam. Avagy?

Nemrég belefutottam a 2 opció illúziója nevezetű marhaságba játszmába, melyet igen is alkalmaznak a nem éppen önzetlen állapotban elkapott emberek, akik azt szeretnék elhitetni másokkal, hogy partnerük döntött. Valójában az ő - mint irányító - adott két olyan választási opciót, amely számára fekszik. A végszót azonban a partner mondta ki, így ő is elégedett lehet... Szép. Itt járunk? Igen. Mindig itt jártunk mióta világ a világ? Igen. Vegyük példaként az ókori bíráskodást: 1) ártatlan 49%, 2) bűnös 51%, azonban valami okból kifolyólag újra kell szavazni. Második szavazás eredménye: 1) ártatlan 49%, 2) bűnös, életfogytig katonai szolgálat 21%, 3) bűnös, rabszolgasorsba kényszerítve 30%. Nyert az ártatlan, köszönjük a részvételt, igazi csúcsdemokráciában élünk! Maradjunk annyiban, hogy valójában ki dönt, mindig relatív.

Té-t elkergető stílus Level1

Milyen különös, az embernek annyi választási lehetősége van, még is a legtöbben megállnak a normánál, a sémánál. Annyi opció kínálkozik: Válaszd a pöttyöset, válaszd a mókás zoknit, válassz egy 'nyanyakendőt', ami felpróbálva igen is fasza, csakhogy a ruházatnál maradjunk. Nincs kapacitásunk mindent megkapni és minden programba beleugrani, merthogy igen is kevés az a 24 óra, ami egy napból áll. És mit látok? A színtelen próbababát, ami komoly, nem mosolyog. A próbababa hideg és megfoghatatlan. Számomra valami élettelent sugároz, amely egyben tiszteletet is parancsol. A próbababa lehet elegáns, Barney-féle suit-os. Én bezzeg a legjobb cuccaimat otthon, munkán kívül hordom. Egy kirívó cipőt sem merek rendszeresen hordani, mert ugyebár a közvélemény külsőre ítél. Mondanám, hogy teszek rá és 'csakazértsem öltözök fel próbababának, de néha előfordul. Ha jön egy 'fontosember', etikett lesz a négyzeten... :-/ Amikor elkezdtem dolgozni, csakhamar rájöttem, hogy nem való nekem a túl nagy kötöttség. Mert korlátoz a gondolkodásban. Nem haladok, megöli a kreativitás csíráját is bennem. Ha rend van, nem brillírozok és nem váltom meg a világot nap mint nap. Egy ideje elkezdtem utálni a finomkodást, a modorosságot. Egyúttal szembesültem azzal, hogy a durva őszinteség kegyetlen tud lenni azok számára, akik nem szoktak hozzá. De legalább hithű maradok az elveimhez, ugye..

Á. nemrég megfeledkezett arról, hogy nadrágot húzzon, miközben náluk vendégeskedtem, ez igen! Magabiztos maradt és neki van igaza. Így utólag visszagondolva lehetett volna kínos is, de nem. Kávézgattunk lazán. Ennyit ér az évek meg a rutin és a sok leszarom-tabletta feledékenység. Á. is allűrtől mentes életet él, például nem tesz semmi udvarias érdeklődést a barátai felé. Ha megkérdez, komolyan és bátran kérdez, akárcsak Jé. Jé viszont igazi leskelődő, nyomozó és imádja a 'híreket'. Ha valakinek bemutatkozik, valószínűleg már hónapokkal ezelőtt lecsekkolta őt számtalan forrásból. Á-t a mellette ordító szomszéd sem érdekli. Ilyen ez az Á. és ilyen ez a Jé. Kedvelem a Bang-et.

Szünet:

4) Közben eszembe jutott egy jegyzet a lakosságról, ami az én embertípusaim közül a 'Többiek' természetére hajaz:

A politikusok és úgy általánosságban a korosabb főnökök nem szeretik a túl sokat olvasó és gondolkodó embereket. Megkérdőjelezésnek helye nincs, feltétel nélküli hit és képviselet annál inkább. Értelmes tevékenység, hobbi még mindig ijesztően kis arányú nálunk. Ha marad némi szabadidő, tanulás helyett figyelemelterelés és/vagy félkómában való tartás a köz célja. Ha tehetném (übergazdaggá válnék), 1 évig utaznék a családommal, de mindenekelőtt elolvasnám végre az 5-ös számú vágóhidat és elkezdeném Knausgard 3500 oldalát. A zene-turkálással egy időre felhagynék. A jelenlegi ~2000 ki kellene hogy elégítsen jó ideig. :-/
Tv, családi programok, vagy Fuss 100 métert, jaj de ne többet! Laikus számára élvezhető programok ezek. Nincs kivétel, csak gályázunk, tömegszórakoztatás rulez. Ésszel belezuhanni és tudni a kínait butítottat elutasítani, talán... A közmédia folyamatosan fejlődik, átmegy interaktívba. Hozzánk rég begyűrűztek a valóságshowk, Amerikában egész szórakoztató-parkok léteznek már. Horrorpark, ahol kényedre-kedvedre kamerázhatsz és aktívan részt vehetsz egy emberüldözésben. It is true! A Black Mirror világa nem is olyan távoli már. Kipróbálnád? Én nem, berezelnék.

Most betalált:

5) Távol álljon tőlem, hogy influencer legyek. Lehetnék, de nem akarom megmondani, hogy mi a fasza, ki miben higgyen, vagy mit s hogyan ügyködjön. Néha tapasztalok, néha mesélek, néha ajánlok. BTW ez az öregszem újabb megállapítása. Néha koppanok, alaposan kiakadok, aztán külső és némi belső megerősítések után pár nappal később lehúzom a wc-n, amit kell. Mostanában egyre többet iktatok. Nem tökéletes a programnyelvem, de egy 2 évvel ezelőtti érzelmi intelligenciaszintemhez képest két lépéssel előrébb járok. És nem, nem onnan tudom, hogy mérem magamon, nem vagyok kocka. Ez puszta tény: A szívnek nem hittem, csak Té-nél és a lurkóknál. Szív és a brutál adattározóm közötti kontakt kb. 10%-ban volt tetten érhető. Barátok esetén mára ez az arány megfordult. Kockáztatok folyamatosan, igazi gambler lettem. Hülye vagyok.

Visszakanyarodnék a választási lehetőségeinkre: Egyre többször vonnak be olyan szavazásba, amely gyakorlatilag a helyes választ sugallja. Szülők baszki! Félévente. Forgassunk kést más hátában? Miért? Nem kérnek gondolat, egyéni vélemény megfogalmazást, még egyetlen sorban sem. Miért? Több kifogás létezik: nem egységesíthető, nem sorolható be akció kategóriába, a gondolkodni nem szerető fél is töltse ki azt a rohadt kérdőívet, stb. Veszélyes fegyver lett ebből, mert ész helyett az érzelmekre koncentrálnak. Szereted a gyermeked? Ugye számodra is fontos, hogy... Még is mit lehet erre válaszolni? Pontosan azt, amit szeretnének, befolyásolnak pofátlanul és a szülő belemegy a játékba. Sodródik az elszabadított árral, mert aggódik és együtt érez más helyzetével. Ellenállni nagyon nehéz.

Valahol láttuk, tapasztaltuk és utánozó majomként mi is elsajátítunk egyfélét. De az empátia, a beleélés lélektana benne van a génjeinkben, kiölni nem lehet. Az elrejtett tulajdonságot előhozni, no azt igen! Könnyű előcsalogatni olyan kérdésekkel, hogy: Ah, az egészség. (hatásszünet) Fontos számodra? Mennyire?... és pifff, már meg is vetted az ezüstkolloidot. Hacsak felmerül bennem a hátsó szándék gyanúja, nem szavazok, nem kérdőívezek és nem vegyülök az akciózó anya- és apatigrisekkel. Bosszantó ez is. Én a tényekre hagyatkozom. Akkor is, amikor dicsérek. Khmm tulajdonképpen örüljön, aki kap tőlem elismerést vagy kritikát, mindegy, mert tanulságos. Túl sok vagyok? Ha nem lennék, a végén még hiányoznék, ezt nem hagyhatom. :-)

Checklista: Választási opciók és befolyásolók itt-ott, tulajdonságaim-részlet, gondolatébresztés itt-ott, mosolyfakasztás, leheletnyi önnön vállveregetés, 1 sztori, 2 zene. Pipa, mára ennyi, mehetünk álmodni. Újra és újra ugyan azt...