Bevezető 

Október közepére kutakodásom alábbhagyott a zenei kultúra adta széles spektrumban. Új előadók hallgatására és értékelésére nincs időm és nem is erőltetem igazán. Hétvégente sem ragaszkodom ezen mániámhoz foggal-körömmel, pedig..! Jók a régiek is anyway. Majd ha fellélegzek a sok teendő között, vagy tőlük épp lelombozódok, akkor újra kinyújtom a karom a spotyn. Rossz idő van, a sötét miatt hajnalban lejjebb hangolódom az átlagnál. Most pedig retró megfogalmazásban: Ha a lelombozódásból világbajnokságot rendeznének, úgy nyernék, mint a pinty! Két testhosszal. De ez igaz a türelemre is, hogy említsek egy pozitívumot, mint magamról 1-et mindig. Basszus. Szóval: Én lettem a nembírokvárni-leányból a világ legtürelmesebb emberbefűzője! - Heh! - mondaná Niki. Jól mondaná. A türelmem okát nem részletezném. Egy bűvész sosem árulja el a titkait. - Úgy tűnik ma buzognak belőlem a szólás-mondások. :-I

Akua Naru. Tegnap újra felfedeztem ezt a nőszemélyt. Mindent abbahagytam, amikor legelőször meghallottam, annyira megfogott. Leginkább a Nag Champa-ra buktam és a Poetry-re dermedt meg minden idegszálam. Jó-jó, erős felvezetés nagy elvárást vonz, de figy: Ne várjatok nagy durranást, egyáltalán nem fog magával ragadni. Nekem elsőre nem is a hangszerelése, hanem a vontatott tempóval egybefűzött sorok ismételgetése - továbbfűzve 'eggyel - és a szaxofon miatt jött be. <-- A szaxit mindig Té-hez kötöm a kis zenekaros múltja miatt.                                     
                                                                                       
Play. Nem-nem, hangot fel, nincs apelláta, csak nyomjátok a playt.                                                               

If love had a sound, this would be that sound.

Love. Magyarosan lóvé. Komolykodóan nem mennék bele a témába. Én sokmindenkit love. A szeretteim tudják mennyire, partnerek ebben, bár Bó-m néha megsértődik, mintha túl önérzetes lenne. (Hát) nem is tudom miért, de szeretem húzni, szekálni a másikat, nevetni rajta, vele, amikor én love. Ha valaki kedvemre van, amolyan támadó-ismerkedő, közben kedveskedő magatartást veszek fel. A többi felszínes manír és a kipihent, kulturált (viselkedési) üzemmód nem érdekel. Pontosan ezért érdemes fáradtan kimozdulni mással, ezt váltig állítom! Konkrétan órákat, piát, energiát spórolunk meg.. So just lóvé love!

Nem tudok magamra koncentrálni. Mostanában nem körülöttem forog a világ. Nagyon nem! :-) Inkább én forgok, keringek más kedvére ezerrel. Még több közös idő/beszéd van Té-vel, így nem csoda, hogy egyre kevesebbet rágódom/gondolkozom 'hülyeségeken'. Akarom mondani olyanokon, melyek miértjeiért máskor sziklákat mozgatnék meg. Önként és dalolva, kihívásként kezelve. Kezdem belátni, hogy nem kell és nem is lehetek mindenek megmagyarázója. De csak kezdem, fejlődnöm kell még. :-/ Észveszejtően sok időt töltök esténként Bó-val és a közénk mindig aranyosan-féltékenyen befurakodó Mó-val. Tetszik, csak néha kimerülök, nem hallom a csendet! Éjfélre elfogyok, nem tudok pl. írni sem. Napközben pedig elmaradoznak fülesben a dalok, a hangos éneklések, a lükén megkoreografált táncról nem is beszélve, oh. Tánc a Breathe-re.

\(ö)/ 
^ 

Felértékelődtek az alvási órák száma. Nem alszom, de program előtt számbaveszem, hogy ez esetben mennyit tudnék pihenni --> öregszem! Szombaton konkrétan 22-04-kor haza akartam indulni, ahogy lezavaródott az újabb Mars-társas. Hiányzik az egyensúly, otthon veszekedni fogunk, már ott lóg a levegőben. Té nagyon kiáll az 1 éve még nem is létező elveiért. Hosszan papol, 10-percenként ugyanazt a mantrát egy-egy pici módosítással, mikor este már nehezen megy számomra az összefoglalás. Mindig beleszállok egy rosszul megfogalmazott mondatába, kisarkítom, terelek. Borítékolható, hogy Té felhergeli magát, aztán újra a szövegelés.., unom már! Nehéz konfliktus nélkül folyamatosan a kompromisszumra törekedni, ha nem vagyok klasszul. Nyár óta eddig bírtam balhé nélkül. Néha flegmán befakkolok én is, pedig nem szokásom. Általában minden eshetőséget ugyanolyan mértékben átgondolok és nem azonnal földhöz vágom, elvetem Té ötleteit. Kifúúúj.
De ez most nem megy, mivel apróságokon baszkurálódni a francnak sincs kedve, de tényleg! Beszííív. Úgy érzem vizet prédikál (és bort iszik), aztán ő is használja pl. a 'nem nooormális'-t egy gyermek tettére, holott nem szabad megpecsételni a gyermekben a a a nemistudommitmár, semmit! Kifúúúj, szünet. 
Nem kellene ezt ilyen görcsösen venni. Beszííív lassan. Nekem menne, de fáradtan a szavaim élesek tudnak lenni és megvágják Té -papírból összeragasztott- önérzetét, Bó-t is... Sajnálom. Kifúúúj, utoljára. -- közben egyre jobb a kedvem, de ne értsétek félre, muhaha! Hagyjuk is ezt a mikrofilót.

No most feltört belőlem egy kis 'Téelégafeleslegescsesztetésből', 'piszkálj mást' érzés. Nem is sejtettem, hogy ennyire számít és zavar a téma. Szóban már idegesen hadonászva és köpködve borzolnám tovább a saját kedélyemet.. és tovább.. és tovább. A mellettem ülők pedig rég elkalandoztak volna, vagy azon rugóznának csendben, hogy Hogy jött ez ide?! A gondolat, nem én. Nem csodálom, de That's how it is.

Hangolódjunk tovább? Nem tudom észrevettétek-e, de ezt a nem épp gold minőségű naplóirományt zenével kompenzálom, nem kicsit! (Ennél még a paprikáson is kidolgozottabbak a tavaszi jegyzettömbjeim.) És valóban napok óta nem alszom. LEHET, hogy nem most kellene pötyögni?
Banyek, a munkáról még nem is beszéltem, pedig mennyire kikívánkozik! Csak egy megjegyzés: Mo-so-ga-tok hej! (szomorúan vigyorgó+homlokráncoló szmájli, ha létezik ilyen), majd könnyes :-D.

No majd összeszedem magam. De valami akkor is hihetetlenül hiányzik.

Köszönöm alássan.

Bónusz a soha nem fáradó görgetőknek: 

Tudtátok, hogy Barcelonában minden 19. másodpercben történik egy baleset, ami a meglepően rossz vezetési kultúrára vezethető vissza? --- Ott a helyem! Amíg saját szemmel nem láthatom és nem vegyülhetek el a katalán-spanyol forgatagban, addig nyilvánvalóan az egész kamu. --- Csatlakozik? - Csatlakozom! <-- november 22-i lopás frissítés DiCapriotól-Nikitől a cigizőből.