2019. okt 11.

Férjemnek július 10-re

írta: Andissekai
Férjemnek július 10-re

Nem tudom miért, de ha szeretnéd, én írok

Bevezetőként egy idézet

A szeretet nem kíván semmit. Még azt sem, hogy viszontszeressenek. Ami kíván valamit, az a vágy. Rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat.

Látod Bébi, ezért nem szabad elcsépelni akárkire a Szeretlek!-et.

görög ifjak, kellemes csalódás

Nem férjemnek

Hol volt, hol nem volt, ismét elérkezett, majd tovatűnt az évfordulónk, azaz: a napokban meghallgattuk cirka 30x Mattafix - Living Darfur-jét. Sok munkával, gyerekek nélkül és egy romantikus csúcstámadással véget is ért hamar. Nem tudtunk változtatni a munkahelyi sztahanovista izénken. Niki szerint ez már őrültség. Té-vel nem vagyunk vezetők, nem visszük a hátunkon a 'cég' sikerét, előrehaladását, semmijét. És még is.. fogaskerekek vagyunk, akik elhiszik magukról, hogy fontos részei a gépezetnek és ezzel van a baj. A gépezet szóval. Hogy mi motivál? A határidő és néhány kolléga fontoskodó izeg-mozgása, amint nyomatékosítja, hogy 'Ez most fontos!'. Nem is motivációnak mondanám, hanem kényszerítő körülménynek. Ráhatásnak, hogy ne hagyjak cserben senkit sem. Hát jó, de addig művelem az ipart, amíg igazán fontos számomra a köz. Megtört és fáradt vagyok, mindig csak valaki kedvéért, külön kérésre vetem latba tudásom, időm, energiám. Pedig milyen lelkes tudok lenni. 200-zal robogok, ha kell. Ha fűt a bizonyítás vágya. A bizalom viszont eltűnt felém, így a belső fűtőanyagom egy ideje nem izzik fel. A lojalitás pedig még mindig annyira átszövi az értékrendemet, hogy maradok az ülepemen, biztonságban. So-so.

Unatkozom. És amikor unatkozom, kipróbálok mindent. Nincs határ, kivéve a belső vérzést. Utálok esni.

Tegnap megérkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek. Ez az élet. :-/ 

Az számít, hogy ki marad a végére, életutam befejező szakaszára. Néha eszembe jut az 'Eddigeddigeddig vagyok és puff!', és dühös leszek saját magamra. Fontos, hasznos érzelem ez, azt jelzi, hogy valamit meg akarok változtatni. De gyakran konzervatív vagyok, megijedek és jobbnak tartom, ha semmi sem változik. Így aztán előfizetek az unalomra. És amikor unatkozok, tulajdonképpen várok az elmúlásra. Mert a halál megszabadít ebből a rettenetes unalomból. - mondta valahogy így Feldmár, de túlzásokba ne essünk. Én csak megpihenek. Aki ismer, tudja, hogy mindig készen állok valamire. Várok. Legbelül rettenetesen küzdök, hogy jól várjak. Vigyáznom kell. infinitum.gif

(ez a 'végtelen' gif, ne várd, hogy betöltsön)

Férjemnek

Drága Megmentőmkertemvirágagyermekeimapja, Té! Elképzelhetetlenül más lettem 15 év alatt. Tudom, hogy nincs olyan kapcsolat, ami csak 'örö é bódottá'. Óriási bátorságra volt szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulásunk egymás felé, akár barátok, akár szeretők voltunk. És vagyunk. Szóban nehezen tudom kifejezni, hogy mit érzek. Amikor pedig leírom, fennáll annak a lehetősége, hogy kinevetnek. Kivéve téged, te figyelsz, meghallgatsz - ezt köszönöm neked. Már ha egyáltalán beszélek hozzád. Néha halál komolyan gondolom, amit leírok és kinevetik. Gyakorlatilag minden megnyilvánulásnak van vicces oldala, így tulajdonképpen örülök, hogy mosolyognak. Csak ne feledkezzünk el arról, hogy részemről egy gif is komoly tartalommal bírhat. A nevetés pedig elbagatellizálja a *szentimentalizmusomat. Ekkor vállat vonok és elkönyvelem annak, hogy nem kéne mindig érzelgősködni, csak 'lenni' és örülni a kapcsolatainknak. Tedd ezt te is! Engem gyakran más inspirál, más vonz, de Téged szeretlek. És ahogy egy székely vicc mondja: Majd szólok, ha lesz változás.

Viccek, viccek, viccek. Oldanám a saját feszültségemet, ami általában nem is indokolt. Azt hiszem félek. Például tartok az új arcoktól, holott egészen magasról tennem kéne rá, tudom! Még is van bennem egy kis félsz. Miért? Mert ha valaki fontos számomra, akkor annak szerettei is fontosakká válnak, csak úgy, látatlanban is. Beszélgetéskor félrecsúszik az egész egy bedobott szóviccel. Onnantól kezdve megáll az illető és nem mesél, nem mélyed bele a részletekbe. Kár. Nem szeretek ismerkedni, ez új. Néha meggyőződésem, ha egyszer találkozok a Há-val, meg fog ütni! Erről jut eszembe, ma megint hallottam egy rasszista viccet, kérlek emlékeztess, hogy mondjam el! Nem épp pacifista, de még mindig jobb, mintha homofób lenne. Ha valamit képtelen vagyok elfogadni másokban, az 'Az egy buzi!' felkiáltás. Nem bírom. Egy divatos barna nadrágon képes vagyok felülemelkedni, mások norma tulajdonságait, szokásait elfogadni -igazából semmi közöm hozzá-, meg is szeretem, de az előítélet nem játék. Kérlek ne mondj ilyet a jelenlétemben, mert olyankor egy kis részem mindig összetörik. Más szabadszájú társaim is művelik, de a hozzám közel állóktól borzasztóan rossz néven veszem. Az emberek néha gonoszak.

Ide hiányzik egy jó muzsika. Szerintem.

Néha pedig vérengző állatok. Este a hegyen, hát mit mondjak: Csak idegennel ne találkozzak! De ha már idegen, akkor legyen élő. Semmi kedvem félni és feszengni egy olyan helyszínen, ahol lábat lóbálok, levegőzöm és gyönyörködöm. -- Ez nem tudom hogyan jött ide, de ha már eszembe jutott, leírtam. Talán az ösztönök miatt. Ösztönlények vagyunk, de vannak olyan szokásaink, amelyek 2-300 éves kultúrára hivatkozva határok közé szorítanak minket. Ölni nem, házasság igen, vallás igen, iskolapadok/oktatási módszer 1920 óta igen, stb. Aktualizálni kellene ezeket a normákat. Pazarlás nem, egészségtudatosság igen, és még sorolhatnám, de itt nem merem, tudod... Egy szó mint száz: az ösztönök úgy is utat törnek maguknak, a nem-beváltak előbb-utóbb eltűnnek, nem kellene káros (elavult) eszmékkel behatárolnunk magunkat. Magadat. Ha nem bírod, mondj fel és változtass! Felejts el minden indokot, amiért nem fog menni, és higgy abban az egyben, amiért fog! Tudom, könnyen beszélek, mert nem én cselekszem. Buzdítok, melletted állok. Én is küzdök egy démonom ellen, csak jelenleg nyerésre állok. Úgy lerendezem a szeptember végét, mint a pinty! :-) Megpróbálok nem napokon át a kanapén kuporogni, becsszó!

Jaj Bébi, tudtad, hogy Isten egy napon teremtette az állatokat az emberrel? De csak a szárazföldiekkel, félúton megállt. Mint amikor a festő pár óra ecsetelés után érzi, hogy kezd a mai napra a tehetsége apadni, ezért abbahagyja. Másnapra visszatér az ihlet és folytatja. Chö, minden bizonnyal. Bár ha belegondolok, tényleg undorító mélytengeri lények sikeredtek, ott a pont! A Biblia szerint (is) az ember uralma az állatok felett áll, plusz ott a maga képére való hasonlítás ténye, ez behozhatatlan előny. Btw Isten a tulajdonjogot megtartotta magának, okooos. Érdekes uralom ez: megvédheti őt, teljesítheti az állat kívánságát - ó jesszus -, de nem bánthatja és nem közösülhet vele. Na tessék. Azt hiszem szólni kellene a havasi pásztoroknak, de sürgősen! És mint tudjuk, Éva harapott, ez bűnesetnek minősült, ami az állatokra is kihatott, így az ember és állat viszonya ugyancsak megromlott. Kellemetlen nap volt, de szerencsére már elmúlt!

Vagy ide.

Hogy milyennek látlak? Ezerarcot látok benned is, holott megjelenésed puritán! :-) A hangodat csak szeretni lehet, túl kedves. Otthon az egyszerűségre törekedsz, de igényed bandázásra állandó. Praktikusan gondolkodsz hála a jó égnek, különben végünk lenne! Én nagyon és előszeretettel el tudok kallódni. Viszonylag jó arc vagy, de érdekesebbnek tartom Knausgard-ot. Vagy más cikket: ma például szembesültem azzal, hogy a demagógia jelentése és annak eszközei milyen sokrétűek. Majd otthon beszélünk róla. Visszatérve: jól viselkedsz másokkal, rendes vagy. Komolyan gondolom, hogy a belsőd számít igazán, amiben rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezel. Például gondoskodó vagy. Nem is értem, miért kell ezeket a megerősítéseket leírnom neked, hiszen egyszer már mondtam.

magyar-no-szive-csefalvay-fanny-karacsonyi-anna-petrovits-olga.jpg

Túl nagyok a megfelelési kényszereid, kényszereink mások felé. Minél jobban félünk a visszautasítástól, annál jobban meg akarunk felelni, annál fontosabbak lesznek számunkra mások igényei. Félünk és aggódunk, hogy mások hogyan éreznek, gondolkodnak velünk kapcsolatban. Amikor kézzel fogható az eredmény, büszke vagy, büszke vagyok rád. Még a konfliktusokat is kerüljük, szépen diplomatikusan, nyitottan gondolkodón. Pedig 'Vihar után tiszta a levegő'! A vitákat csak egymásnak engedjük meg, ez érdekes. Azt mondod vitatkozunk, de én csak szeretek beszélgetni, egyeztetni. Kevesebb dráma Béb! Mondom én, a Miss Túldramatika. Aki valamit kreál, épít, azért tudja megtenni, mert nem szégyelli magát. Aki szégyelli magát, nem mer teremteni. Hát akkor mit tehet? Rombol. Te nem rombolsz, ezt határozottan állítom. Nyugi! 

Itt jegyezném meg, hogy ez az Írjunk egymásnak levelet az évfordulóra - dolgot elég nyálasnak tartom és örülök, hogy ezt nem kellett mégsem felolvasnom. Fura ennyit pötyögni neked. Töltöm a sorokat, de miéééért? Azért volt közte hasznos információ? Megkaptad a választ a kérdésedre? Andis volt? U.i: Tényleg jó apa és férj vagy, de legyen elég mára. Úgy érzem, néha szándékosan nyaggatsz. Ezen felül tutto everything. Minden happy?

Légy az a felnőtt, akire gyermekként szükséged lett volna.

És ne feledd: Aki a Világrendőrséget nem látta, nem látott semmit! by vico téka

Menjünk aludni, kérlek!!!

Anya

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Végül a kihullott kifejezések:

Az ország kiváló leképezése...

magyarázd el neki, hogy logikai rés van a fejében

a két entitáns

sellőtánc

liezon

társadalmilag kondicionált bűntudat

elfoglaltság: vajon presztízskérdés lett-e már mindenkinél?

abszurdnak érez(het)

átokzsák

nirvána

főkolompos

Két gondolat még:

El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.

Ha nem gondolkozom elég mélyen, akkor csak leírom, mi az élményem veled kapcsolatban, olyan kategóriák szerint, amiket én már ismerek. Tulajdonképpen beleraklak azokba a skatulyákba, amelyek szerint én élek. És nem is látlak igazán, mert csak azt látom benned, amit már ismerek, amiről már tudok.

 

*szóhasználat rám Nikitől

Szólj hozzá

levél július semmi különös