Mostanában aktuális témám a hűség és a hűtlenség pedzegetése. És önkénytelenül bekúszik, kapcsolódik hozzá az elvek illetve a döntés fogalma is.

Morfondírozzunk! Mondjuk ki szépen: hűűű-séé-g. Állítólag biztonságot, bizalmat és teljességet ad. --- oké. Várjunk csak, biztonságot? Számomra adekváltan el kellene magyarázni, miként következik az a tény, hogy ha hűek vagyunk egymáshoz, 'vonalvonalnyíl biztonságérzetünk támad. Hogyan?

Hűség. Mihez, kihez? Elvekhez, rendszerhez vagy emberekhez? Mindhárom nem igazán lehetséges minden téren. Jaj de nézőpont kérdése! Régen mindig az elveimhez és a rendszerhez voltam hű, ma már az emberekért vagyok oda. Sőt, egyre inkább lelkesedem értük, a struktúra és betartandó sziklaszilárd elvek tárháza már szürkül. Ez utóbbiakhoz kialakított és magasztalt hozzáállásom sokszor kifejezetten ingadozik. Legyen szó egy vállalat képviseletéről, családi hagyományőrzésről, és egyéb állandósult hétköznapi állapotról, mindegy. Mivel ma már egyre kevésbé vannak az elveim bekonzerválva, kőbe vésve, nehéz következetesen tartanom magam pl. a csak jutalmazó neveléshez. Lazán kapcsolódik a hűséghez, mint témához, na de az elvek itt is jelen vannak, kialakultak.

Oh jesszus, mit találtam?

ha ezt dobta a gugli, hadd szóljon

Nem, ne szóljon mégse, ez borzasztó.

Tehát az egyik sarkalatos pont éppen a gyermeknevelés és az abban kialakított elvek. Para- vs laza-anya. Hmm, a kettő között lavírozós.. Kicsit tudatos, kicsit hagyjuk őket sodródni, ötleteiket kipróbálni, falat teleragasztani, békésen színezős, 'namostüljetekletársasozni, aktívan mozgós, de semmiképpen sem erőszakot alkalmazós. Másnak ártani No! Kreatív, tehéntürelmes, játszós vagy épp játszani-elküldős, etetésben egészségre törekvős vagy éppen sertészsírral főzős.. gyermeki lélek-nevelős volnék. Mixelt, de mindig az aktuálisat határozottan jónak-tartó szülőként ügyelek a szöges ellentétek elkerülésére, több-kevesebb sikerrel. Nehéz mindezt megfogalmazni, nem találom az esszenciáját a tökéletes nevelés megfogalmazására.
Visszaolvasva: Ez jó, most mindjárt leírom, mennyire jófej-anyának tartom magam (és a gyerekeim). Hopp, megtörtént! :-)

A túl nagy szabadelvűségnek negatívuma is akad. A különböző nézőpontok keveredése csaknem mindenre kiterjedően hat. Egyre kevésbé tudom valamiről megmondani, hogy a döntésem a lehető legjobb mind közül. Mert nincs legjobb, csak egészen klassz vagy kevésbé jó, vagy kissé félrement döntés. Ettől néha bizonytalannak érzem magam, Té-ről nem is beszélve. Ő -más okok miatt, de- borzasztóan sok témában kételkedik, ha döntésről és döntésének helyességéről vagy az elveiről van szó. Rátesz egy lapáttal azzal, hogy nálam konzervatívabb és nehezére esik betartatni az általa kialakított szabályokat. Szerencsére beszélgetünk sokat, a gyerekek pedig még az amilyen példát-látnak-korszakukat élik, szövegeléssel nem megyünk sokra. Még. ;-)

Hűség újra: Nézzük az embereket. Hagyjuk a pontosabb címkézést, 'simán csak' emberhez való hűségre  és a megcsalásra koncentráljunk.

A katolikus egyház szerint hűség a házastársunk felé tett eskünk, döntésünk megtartása, megcsalásnak (hűtlenségnek) számít lényegében minden egyéb. Gyakorlatilag minden, amely nem a párunk felé irányuló, erkölcsileg nem összeegyeztethető érzés és cselekedet. Khmm. Lehetne ezt egy picit pontosítani? Csak úgy érdeklődöm, ha netalán belemennénk a részletekbe, ugyan is számomra nagyon szubjektív az egész témakör. Ha gondolataim vannak? Igen megcsalás. De még nem tisztáztuk pontosan, hogy milyen gondolataim és kivel. Andi, ha úgy mondod, hogy vannak gondolataid, akkor valószínűleg nem rózsafüzért morzsolgatsz egy kápolnában vele. Nem baszki, református vagyok egyébként! Tkp. kinek mi számít.. Feltételezem az már 'régen rossz', ha a nem különbözik. Vagy? Elmondhatnánk például, hogy 'Bébi én még sosem feküdtem le utánad más férfival!' Muhaha! :-D De haladjunk tovább, ezek után nem tudok lemosni magamról semmit, holott ártatlan vagyok. A fentiek szerint viszont nem vagyok 'jó keresztény'. Arra viszont rettenetesen kíváncsi vagyok, mások mit tartanak elfogadottnak a hűség/megcsalás témában. Annyira szentségtörés még mindig egy megbotlás, egy félrelépés? Igen Andi, leülhetsz, egyes. Leülök, de nem egyes, mert még jó vagyok, ’Há! 

Ú, mennyi idézetem van hozzá!

1) Légy hű önmagadhoz! --- by csapból is ez

Én mindig hű vagyok az aktuális önmagamhoz! Az elveimhez. Talán másoknak gyorsnak mondható, véleményem szerint nem is változtatom gyakran az elveimet. Egyébként büszke is vagyok arra, hogy hűségesnek tartom magam, igaz a szememben ez egy igencsak tág határokra kibővített fogalom. De kib' nagy erény! Olyan nagy, mint az ígéret betartása. Mindig.

Legyek hű másokhoz is, család, barátok.. Az emberekhez borzasztó sokáig nem ragaszkodtam, leépítettem, kedvesen lepattintottam bárkit, ha nem éreztem a kapcsolat fontosságát hosszú távon. Tavaly viszont baromira nem így történt, másképp döntöttem valamiben. Lassan beszivárogtak az új emberi kapcsolatok, hirtelen jött Nyunyó is, mindenki teljesen más élettörténettel, szemlélettel, én pedig mindent elfogulatlanul az elmémbe szippantottam, mint tudjuk már... És most: kettős, milyen meglepő! Újra elővettem ezt a kapcsolat-leépítős magatartást, másnál viszont nem tudok leállni a kérdésekkel. Meglesz még ennek a böjtje, tudom-tudom, de nem akarok leállni. Nikinél nem is lehet, én nem t'om mi történik... Kemény döntés volt I. és P. felé a finom eltávolodás, még nehezebb kivitelezni az érzelmes lelkemmel. Így viszont hű vagyok önmagamhoz. Viszlát Többiek, heló Mások, szeretet, béke, halleluja! :-)

2) A hűség a legszebb emberi tulajdonság, és néha a legfájdalmasabb is. Mert ahhoz, hogy valakihez hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni. Valakit el kell árulni. by Müller Péter --- Talán. Magadat, a másikat, a harmadikat és mindenkit, aki téged valamiben hűségre kötelezett. Mit kötelezett, te magad ígértél, önszántadból. Hagyjuk a kényszerből kicsikartat - olyat csak a menthetetlen lúzerek vagy a vérprofik tesznek. F. írta még anno: Nincs egyetlen. A megerősítéseket, támaszokat több helyről kell megkapnia az embernek. --- Egyetértek, igen. Több lelkitársra, több szerelemre, több támogató jóbarátra is értelmezhető. Én nem ítélkezem. Szükség lehet ’több-re’, ha a partnerünkből hiányzik a teljes lényemet megértő, feltétel nélküli támogatás. Maximálisan megérteni engem? Fogalmam sincs hogyan tudna mindössze egyetlen ember. 1 a 7,6 milliárdból.

Tetszik nekem ez a F., és most ne csak a két szép szemére koncentráljunk. Ő legalább kimondja ezeket a gondolatokat őszintén, nyugodtan, magabiztosan. Én pedig parázok, idegeskedek, nehogy valaki meghallja... 'És különben is, én még hasonló helyzetben nem voltam sohasem! Több szerelem, több lelkitárs...chö!' ---hazudhatnám.

Az én szememben nem számít megcsalásnak olyasmi, amelynek nincs fizikai megnyilvánulása. Jó vagyok, régen fertő vagyok? Ítélkezzen a.. senki. Próbálok rendet rakni a fejemben. Hűtlenség érzelem nélkül nem is lehetséges, számomra nem. Érzelem nélkül nem lépek, nem engedek senkinek és szögezzük le, nem is tervezek. Ha a zsigereimben érzek vonzalmat valaki iránt, kísértést valami tett iránt, akkor sem. Miért? Mert folyamatosan szem előtt tartom azt a két utat magam előtt, ha gyorsan döntenem kell:

1. Egyszer élek, tehát nem akarok ebből kimaradni, lemaradni, élek vele és ez még belefér az elveimbe. Én az igenember.

vagy

2. Egyszer élek, felnőtt vagyok, engedjem el az alkalmat, mivel maradandó károkat okozhat másnak (aki(k)nek felelősséggel tartozom). A rizikós helyzetben (állapotban) is tisztában vagyok azzal, hogy a dolgokat nem lehet megmásítani és visszafordítani. Ha így lenne, elszabadulna az emberiség ... velem az élen.

Egy hűtlen cselekedetet nem lehet semmissé tenni és maradni a megszokott burokban. Mert az a burok elvékonyodna és nem lenne már erős, igaz. Igaz szövetség, ami köttetett saját akaratomból és elhatározásomból. Szép. Egészen sziklaszilárdan hangzik, amitől néha lehangolódom és rágódok, néha viszont megnyugszom, örülök. Hangulatember vagyok, mondtam már?

Valójában egyiket sem kellene hagynom túllendülni, mármint a lehangolódást és a megnyugvást sem. Jó dolog Té-re biztos pontként gondolni, hiszen ő a megmentőm. Csakhogy kizárólag úgy gondolni rá nem szabad(na), pedig zavaros időkben ezt teszem. Muszáj. Normalizálódni ebben a világban, ha túl furává válok. Fura egy tulajdonságcsomaggal rendelkezem. Ó bazz, ezen most ne filozofáljunk, nincs elegendő hely. Amikor kizökkenek, mert például M. úgy bekönyököl nekem, hogy a fél emberiségben csalódok, muszáj a morális, erkölcsös elveket előhúzni és megnyugodni. Ez van, egy faék program kis mozgó figurájává válok, visszatérek a bázishoz, Té-hez. Elvégre nem lehetek egy dühöngő bika. Csak Don’t f*ck with Andi! Tettlegességig nem fajulok. Gyakran túlreagálom az eseményeket, a kimondott/leírt szavakat. Verbálisan agresszíven ki tudok fakadni. Nem kéne? Hát sajnálom, nem áll szándékomban megváltozni. Most még. Talán rágódhatnék kevesebbet! Erre én mit művelek: blogon fodrozom, borzolom a gondolataimat... Hatalmas gratula!

Csaló vagyok, ha valami, amire ígéretet tettem, nem tartom be/meg. Mert ígéret esetén már jogos lehet a másik fél elvárása, felháborodása, csalódása. Világos, tehát ’csaló én nem’. Áruló? Nem, habár nézőpont kérdése… Pl. Nikit 'választottam', elképzelhető hogy árulásként értelmezi a Tudjukki. És ha belegondolok sokan mások. Mentségemre szóljon… áh, hirtelen 11 okom is van rá, miért is taglaljam és kinek? Már 11 baszki!, na nem mintha számolnám. ;-) Lelkiismeretes magyarázkodásban profi vagyok, csak egyesek számára a szövegáradat idegesítően hat.

No majd F-fel cseh sört iszunk, minden történetszálat kivesézünk, szívet trancsírozunk, mérgező emberkéket letiltunk január végén. Komolyan, már előre hálát érzek emiatt. Mert időt szakítunk egymásra, megbízik bennem, holott ..ööö.. különös élettörténete és egyes néző...ööö, hűha! Irigylésre méltó is lehetne. Addig is: Kedves Naplóm! .. :-)

Kifogásgyanús idézetek:

3) Azt hiszem senkit sem lehet hibáztatni, amiért szerelmes lesz, de a döntés, hogy mihez kezd az érzéssel, már az illető felelőssége. --- A körülmények bizony nagy közrejátszók. Tovább.

4) Hogy kibe szeretünk bele, lehet nem is döntés kérdése. Az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése. --- végem van. Én már döntöttem 2010-ben, de aztán 2017-tel színre lépett egy újabb lelkitársas érzelmi kötődés. Csak úgy beérkezett, nem vettem észre, épp pislogtam, hapciztam és szemembe sütött a nap. Mit érkezett, behasított az életembe! Vége lett hamar, mielőtt minden konkretizálódott volna. F. szerint ez egyértelműen megcsalás, pedig csak homályos részleteket tud. Mostanában bekúszott egy újabb, és egy újabb kötődés.. de még a fogalmam sincs mi sül ki belőle–állapot áll fenn. Jó őket hallgatni, érdeklődöm és mesélek én is, ha tudok. Olyan kis laza viszonyok barátság terén. 2018-ban még nem ígértem senki felé hűséget, de úgy érzem nem sok hiányzik, hogy beleugorjak komolyabban. Azt hiszem definiálnom kellene az 'újabbakat' és különbséget tenni a emberkékhez való emocionális kötődéseim - erőssége - között. Mindenesetre ha valakihez, hát Té-hez feltétel nélkül ragaszkodom. --- így van, mázli, hogy a férjed, jól kivágtad magad kislány!

5) A monogámia gazdagíthat, de korlátozhat is. --- hopp mekkora közhely!

Aztak*va, most találtam:  

6) A hűség megsértése önmagában is kockázatos dolog, hiszen a hűtlen félnek azzal kell szembenéznie, hogy a közösség, a jog és a közmegítélés eszközeivel fogja megtorolni tettét. A hűtlen fél számíthat a családi bosszúra, az ismerősök és barátok elfordulására, a gyerekek szeretetének elvesztésére. Ezért a hűség nem mindig erény, hanem sokszor kalkuláció eredménye. Az emberek sokszor addig hűségesek, amíg megéri nekik. --- szakmázunk mi? Kalkuláljunk! Pillanat ööö, igen! Megvagyunk, maradok az ülepemen, I won't do anything. Ez aztán a konstruktív eredmény! Építő jellegű, haladást segítő, pozitív és elvárt (lásd társadalmi normának megfeleltethető) következtetés.

7) Az még nem hűség, ha gyávák vagyunk a hűtlenséghez. --- gyengus, ezzel kellene lezárnom a fejezetet?

8) A kis dolog kis dolog, de a hűség a kis dolgokban nagy dolog. ---  Kevés és homályos. A kis dolgokban inkább paranoia, nem? Hogy pölö mindig a legpirosabb bogyóval kezdem a szőlőszem evést? Vagy márkahű vagyok a sportruházatban? Esetleg mindig kéztörlővel megyek ki a nyilvános illemhelyről? Nem hű, kissé kényszeres. Ez is gyenge, mindjárt kifullad a cikk!

Tessék egy példa aaa valamire:

csak 1:09-től:

fülesben nagyot ütött, rosszkor talált meg

9) A hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Magányos sport, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is. by Dragomán György--- nem értek egyet. Nem is tudom feltétlenül, hogy mennyit bírok. No nem a piáról beszélek... elkanyarodtunk. :-) Mennyit bírok a csábítás terén? Oké, már tudatosult bennem, hogy a fantáziám csak úgy szárnyal, ha szabadjára eresztem. És folyamatosan vonz az újragondolása, folytatása. A fejemben rendszeresen felnagyítódik minden piszlicsáré, majd tovább örvénylik... amíg.. amíg semmi fizikai. Csaknem életre kel. És mivel intenzívvé teszi az érzéseket bennem, tovább él. Túléli a mát, a holnapot, majd visszatérő emlékként újra jelentkezik. Hamis emlék. Most mihez kezdjek vele? Csatoljak hozzá zenét, képeket, nevetést? --- igen Bandesz, ez a lehető legrosszabb, amit tehetsz, gratulálok, szép munka! Már megint átléptél egy párhuzamos univerzumba. Szép álmokat, jó ábrándozást mára is!

Nem bírom! Miért kell x-naponta bezuhanni?!

Oh, mert hű akarok lenni mindenhez és mindenkihez, amit valaha fontosnak tartottam... (pl. A főnökhöz, de ahhoz is akinek felajánlottam segítő szolgálatomat a jövőben, egy szebb világban: nem a főnöknek. Nem vonok vissza semmit, nem vallana rám az ilyesfajta magatartás.) Betartok mindent, emiatt sokan bíznak bennem feltétel nélkül. Örülök, csak fennáll a szétesés, megszakadás lehetősége, mire mindent profin megoldok.
Tavaly elhamarkodottan ígértem egyet, melyet halálosan komolyan gondoltam. Gondolok. Túl voltam fűtve érzelmileg. Andi, ne. Ahhoz légy hű, melyhez az ésszerű elveid passzolnak, dönts aszerint és tartsd be valós keretek között! ((Dreamland, rágódás a múlton No.)) Ha könnyű, akkor fantasztikus vagy. Ha nem, akkor csak egy esendő ember, aki küzd. Rendben.

De azért nem ártana, ha fantasztikus lennél... ;-)

* Megjegyzés, ismétlés: Jé mellett F tudja, mik érhettek engem tavaly. Nem a konkrét eseményekre gondolok, hanem a lelki folyamatokra. Újdonság, szenvedély, vívódás, tipródás, értetlenkedés, harag, nemmegbékélés de még magammal szemben sem. Basszus még összefoglaló címszavakkal sem könnyű. Nagyszerű, mindjárt megint belenyilall az a valami a szívembe.
Most. :-(
Aaaaaa.