Tehetségesek, elektro és instrumental igényeket, azaz számomra fontos rést betöltő színvonalas dj-k, zeneszerzők, zenei producerek, juhú!

Nem hasonlítanak egymásra, még is egy cikkbe gyúrtam (hordtam) össze, mivel felváltva hallgatom őket. Hangulatfüggő a választás és nagy hangulatember vagyok én is.

Fella ambient és dubsteppes, Bonobo trip hopos, downtempós

(De komolyan mondom, annyi átfedés van a zenei stílusok között, hogy néha keverem. Google a barátom, példával eceterával tudom-tudom. Ennek ellenére nem ismerem fel elsőre az összes zenei stílust, ha pl. meghallgatok egy Tokimonstát. Ő mondjuk hip-hoppos remixes, de vannak jó elekronikus pillanatai :-) A keverésért ne szedjetek ízekre, autodidakta módon egész jól mozgok köztük, hejj!)

Vissza a pasikhoz: Mindketten többször bizonyítottak már, Fella 8., azaz a nyolcadik albummal rukkolt elő, gyakorlatilag azt mível, amit csak akar, megvan a közönsége, rétege.
Bonobo - 6 albummal a zsebében - pedig kifejezettem emészthető, 'tömegfogyasztásra' alkalmas zenét szerez, nem csoda, hogy nemzetközileg elismert és nagy népszerűségnek örvend nálunk is. Magával ragad, nem kell külön ráhangolódni, sodródsz, élvezed azonnal. Turnézgat szerte, a koncertjei kifejezetten hatásosabbak, mint a letisztult albumait hallgatni! Ha bárkinek bármikor lehetősége van Bonobora, ne habozzon, élmény a négyzeten.

Tovább-tovább, koncentráljunk: Most következik az a rész, hogy hallgassunk példákat! A spotify nagyon fennhordja az orrát egy blogba való beillesztéshez.. úgyhogy menjetek oda és nyomjátok ott a play gombot, mivel érdemes! Főleg a The North Borders Tour - Live-t. Bonobo nőket is énekeltet szívesen, még színesebbé téve a palettát. Ha csak néhány percnyi esélyt vagytok hajlandóak adni nekik: Kong, egyben a Prelude/Kiara/Ten tigers, majd az Emkay.

Hangerő fel: 

Legutóbbi albuma a Migration (2017) már érettebb. Szerintem. Egyébként fogalmam sincs, lehet, hogy csak olyan érzést/értékelést váltott ki belőlem, mintha a népszerű főcsapásáról levált volna és ez lenne Bonobo 'valódi zenei útja, iránya'. Az elődeihez képest lassabb, egy hullámhosszra beállító zene, de az elsőt leszámítva nem chill. Ki hallgatja? Irodai munka, otthoni háttér zenének? Távolsági buszozás közben se senki? Gondoltam, csak a Selena Gomez és Bruno Mars mi? :-)
A Migrationban szereti kissé elnyújtani a dallamot, ami sohasem agyoncizellált. No az eszközei már igen, így háttérzenének kiváló. Koncertre iiii hááát tkp. megfelel.. De a North Borders-t nem üti! Számomra néha game-szintis, néha rumbatökös játszós hatást vált ki. :-)

Gondolkodás alatt: Ontario. A Kerala 6,8 millió megtekintésnél jár, ez pedig csak 546 ezernél? Oké, tök-jó a klippje, de ez már diszkrimináció!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Phaeleh: ő nehezebb eset számomra, egyébként jó zene! Sokan szeretik a jó zenét! (kikacsint :-)) Aki szereti az elektronikus + instrumentált, az mindenképpen lájkolni fogja. Ha igényes zenefogyasztó olvas, akkor pláne. Arról nem is beszélve, hogy ismernie kéne! :-) Bonobonál táncolok, Fellánál átérzem, hajlongok, imádom. Beszéljenek a 'számok, jelenleg nem tudok műértő módjára értekezni:

Énekeltet ő is, szerintem brilliant és genial! 

Ehhez hasonló a Breath in air, de szeretem a Should be true-t és a Hollow-t is például. Igazából nehéz a legjobbakat ennyi albumról összeválogatni, mert az egész ízlés dolga. Relatív! :-)

Számomra legközelebb a 2010-es Fallen light c. album áll. Talán ezt rakta össze leginkább. Ha az életben csak egyetlenegyszer lett volna lehetősége, akkor itt mutatta meg, ami ő, amit épp ki szeretett volna fejezni. (Oké a Badman nem, de a többi király, 'nekem való'. Ez ne rettentsen el senkit.) Igazából annyira elhúzza a bevezető dallamokat, hogy az ember fia/lánya már odáig meg vissza van és várja a lényeget. Nem csalódik, mert akkorra már ráhangolódott Fellára. Így könnyű! Jómagam is 'nagy előkészítőnek' tartom magam, talán ezért is tetszik. Hozzá hasonló stílus a következő évben kijött The cold in you. Ott érezni még a dubsteppet és a húzást! A 2016-os és 2017-es albumai más irányt vettek, nagyon original hangokat keres, ének, közreműködő nélkül. Borzasztóan leegyszerűsített, lágy hangokat keres. Szép-szép, de néha észre sem vettem, hogy szól valami a háttérben. Inkább chill. És hogy őszinte legyek, a 2014-esei kimaradtak az életemből. Talán ha meghallgatom őket, megfejtem a két 'stíluskorszak közti durva átmenetet. Egyelőre érthetetlenül nagy a különbség. A folyamatos hallgatás velejárója, hogy nagyon elgondolkodtat. Beszélgetések alá kiváló zene, sőt. Az In the Twilightnál (időhúzás 1:50-ig, de közben már 4x azt hitted, hogy jön a lényeg!) és a 2013-as Stromnál (húzás 1:23-ig) ocsúdtam arra, hogy azon gondolkozom mit mondanék xy-nak, ha itt ülnénk. Meg z-nek. És persze a szituációs képzelgések. Kell ez nekem? ;-) Egy szó mint 100, Fella jó. Áthangol, csak szét ne csússz. De nem fogsz, a jó értelemben zuhansz be. Nem is bezuhansz, hanem belemerülsz, belemélyedsz a saját gondolataidba + kívülről is jobban látod a helyzeteket.  Szubjektíven és objektíven egyszerre, értem? Otthoni egyedüllétes cgszünet közben. Meg a panoráma hozzá. May be.

Legszívesebben mindegyik fent említettet belinkelném. Mi legyen? A Twilight? Hollow?

Egyszerű de nagyszerű!