DROG, MÁGNES, BARÁT, PARTNER

Nézzétek mi volt Nagykanizsán:

Előszó:

• Amikor a szemem tikkel, az azt jelenti, hogy a testem nagyon szeretne rád kacsintani.
• Mondták már neked, hogy... Nem? Akkor ne törjük meg ezt a szép hagyományt!
• Már 100x megmondtam, hogy ne írjatok! Szóval a válaszaim a kérdéseitekre:

Igen. Igen. Nem. Egyszer a gimiben érettségi előtt. Azt háromszor is, még huszonéves koromban. Jeget igen, sót nem. Ööö, négy. Jaj dehogy, fúj!

• Ha szereted a sikerélményt, soha ne bújócskázz mókusokkal!
• Hiszen köztudott, 32-edszerre lesz az igazi! (A szám módosítandó épp a szóbanforgóra.)
• Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgy is okosabb vagy. És szebb! Úgysem dőlnél be. ;-)
• És különben is:

Mai:

1. Drog. - Számomra igen. De az nem lehet, mert a függőség után az elvonási tünetek nem igazán enyhülnek. Akad egy-egy tűrhető nap, de csak átmeneti hazugság az agynak. Ideig-óráig jó, aztán mindig visszazuhanás a nyomorba. Oda. Tök idegesítő, ahogy a gondolatom állandóan visszakanyarodik rád. Minden este baszki! Mert esténként messengereztünk..
2. Mágnes. - Ellenkező pólusú. De várj, az sem illeszkedik igazán a profilra. Ha egyikünk most a könyörtelen hanyagoló, már nincs meg az egyértelmű, kölcsönös vonzás, vonzalom. A nyitás a másik felé. Ha mindketten azonos póluson járnánk, akkor taszítania kellene. De azt nem érzem tisztán, mert elnyom mindent a szenvedés... A múltban? Mágnes voltál én meg egy vicces vas legyecske. És más lehetőség nem volt.. Azt hiszem most is mágnes vagy. Vagy egy mágneses mező, amiben igyencsak nehéz a vasparipával közlekedni. Mi a toszról beszélek?

Minden nap megtörténik a lopott csekkolás a folyosón. Ja-ja, megvan a két keze, lába, feje. Minden rendben. Ne is vegyük észre az állandóan fáradt szemeket. Hogy lehet ilyen szeme valakinek?! Még sötétben is látszik rajta az érzelem. Ha túl gyakori a végtelenül kínos összefutás/elhaladás, akkor tisztán látszik, hogy megvan a két füle, szája, sőt a segge is. De ha hátulról látod meg, akkor még vissza tudsz ugrani a látószemszögből a nem-láthatóba (az irodába). Naccerű, akkor most ez lesz? Meddig? Elhaladáskor köszönés nincs. Azt hiszem én kezdtem, hiszen bunkónak tűnök. Meg aranyosnak, gyerekesnek, meg fáradtnak, meg szenvedősnek, meg elveszett kisnyúlnak, akinek kurva-gyorsan szüksége lenne egy kis szeretgetésre. Valaki vigyen már haza, mert eltévedtem ebben a rengetegben!

De egymás mellett elhaladásnak néha muszáj lennie... Munka, 'jelenlét-demonstráció', ilyesmi. Részemről láthatatlanság kellene, hogy legyen. Andi! Rosszul csinálod! Nagyon rosszul. Nem tudok uralkodni magamon. Hogyan legyek észrevétlen? Már a járásom, a belépőm is tipikus. I:  'Ez Andi. Ő mindig így jön.' Basszus! Azért mondom, hogy basszus, mert nem ezt kérte tőlem! Azt kérte, hogy ne legyek olyan sok! Tőlem, aki minden irodába más belépővel megy. Aaaa.

És akkor ott tartunk, hogy már fénymásolni is fülessel megyek, mer' lusta vagyok arra a fél percre kivenni a zenét. Még a végén rendesen koncentrálok valami másra napközben. A munkára. Ott, ahonnan már el kellett volna jönnöm. Hová is? Jah, oda nem vettek fel.   :-(

És akkor szöveg és klipp értelmezése nélkül egy hangulatzene, mer' 1 teljes álló napja ezt hallgatom a buszon:

Szóval mi voltál te nekem?

Nem tudom. Nem lehet egyértelműen címkézni. Példa? Elrettentő példa? Mindkettő? Nem. Egyik sem.

3. Barát. - Hát, ki tudja, azt hiszem igen. Olyan, akivel elkezdtem megosztani a gondolataimat és akit szívesen hallgattam. És még értelmeset is visszakérdeztem, hozzátettem. Szóban. Meg írásban. De azt ugye tudjuk, hogy abban félre tudnak értelmeződni a dolgok. Különösen a végén.. Egy szó, mint 100, ha van valaki, akivel egyre csak töltenéd az időt, az nem egyszerűen csak egy barát. Az olyan semleges kifejezés már. Mint az ismerős vagy a haver, akivel bandázol. Egy sima barát kedvéért nem maradnék fenn hajnali fél 4-ig. Érte? Mindig.

két szép méhecskével

Nincs címkézés, ha le kellene írnom, milyennek gondollak, akkor legalább két oldal lenne. Inkább ne. Ne öntsük szavakba, hiszen már úgy is vége.  Annyira pedig nem fogalmazok jól, hogy felérjek arra a színvonalra, amit esetleg megérdemelnél. Néha. Néha nem. De gonosz vagyok, sértődöttség és tipródás okozta kimerültség és harag beszél belőlem! Csak nyünyörgök itt, de utálom magam. Szajkózza már nekem valaki, hogy Elengedés van! Ezt nem elég egyszer bevésni a kis fejecskémbe! Valójában 15x hallottam már. De ha Kát kérdezed, akkor 30-at fog mondani.

Óóó, még egy eszembe jutott:

4. Partner. - De várj, az sem egyértelmű. Mert nem mindenben. Megvitatásban, mesélésben, a másik 'felderűsítésében', a bandázásban. Részleteket inkább ne. Túl jó volt minden. Imádtam, amikor felnevettél. Meg amikor dicsértél, elneveztél mindenhogy. Nem is értem, miért szakadt meg ez az egész. A sok hülye kombinálós sorom. És a sok-sok hanyagolásod... Ki kellett volna várnom, amíg rám érsz. Valószínűleg azért hiányzol ilyen borzasztóan, mert már hirtelen nem vagy.

Mondtam már, hogy intenzív kapcsolat volt? Úgy kb. 60x. Csak ismétlem önmagam. Kocsikerék lettem, egy beragadt lejátszó, egy önmagába visszajutó szalag. Á, Möbius! De kibaszott okos vagyok. :-|

Sosem tudom meg. Azt írtad, hogy beszélni akartál velem. MA szembesültem azzal, hogy munka miatt. 

Nekem akkor kapásból 3 verzió ugrott be. Mondom, kapásból!

A) végre megkapom a szakítós szöveget (szóban!)
B) elmondod nekem, hogy elmész
C) nem merem ide leírni, mert nagyon megzavarodik az elmém (De mindenképpen nyilvános helyet választottam volna, hogy kivédjem annak a lehetőségét.) (És nem kifakadásra gondolok.)

Nyilván sejtettem, hogy a nyerő egy titkos D) lesz. Ha a munka volt, hát... elfogadom. Próbálom. Nincs más sejtésem, azt hiszem kimaxoltam annak az egy sornak találgatását (hogy 'beszélni akartál velem, de káosz volt').

S z o m o r ú ú ú, a hülye gondolataim, mi? 

El kell mennem. El is fogok, de nagyon nehéz megvalósítani! Ha nem megyek, lehet te fogsz. Miért tennélek ki ilyennek? Friss arcok, környezetváltozás, satöbbi.., de sok hátulütője van. :-( Amúgy főként azért mennék, mert utálok itt lenni. Néhány ember, a túl nagy nyomás, összevisszaság a feladatok közt...ááá.

Bandesz! Don't lihegd túl! Ismétlem, do not!

Valami lesz. Valami történni fog és azt is egy életre bánni fogom és emészteni. Vagy is nem tudni megemészteni. Aaa-zás megint.

Na nyomjuk tovább a zenét, ezt nem lehet ép ésszel...! Meg gyomorral. Az idegesség rámegy a hasamra.

Jöjjön egy vidámabb:

Aranyos. Spotin még jobb.

 És mi a francért keresgélek plüssállatokat a neten?!

Le kéne zárnom az egészet.

Jaj dehogy, nem adhatom fel! Akkor lemondanék egy csomó mindenről! Nem akartalak eldobni, csak néha úgy sül el, báppápsibumm, dobpergés. :-( Nem fogom feladni! Igaz, nem akarom, hogy szenvedj, szóval bocsi, de akkor sem fogom feladni! Mindenkinek kijár egy pocketful of sunshine ezen a kizsigerelt Föld nevű bolygón. Mindenkinek! Kihívás elfogadva! 

Nem. Tényleg le kéne zárnom az egészet. :-( Talán már magasról teszel arra, mit 'huzavonázok' itt.