Fiatalok. Az egyik valamivel magasabb a másiknál. Soványabb is. Az egyik fiú, a másik lány. Az egyik nemrég a másikhoz tartozott és fordítva. A másik kifelé mozdul a kapcsolatból, határozottabban, mint az egyik.

- Szia - kezdte Mr. Előkészítő.

- Szia. Mit szeretnél elmondani, ami nem várhat holnapig? - kérdezte Miss Merev és csak most vette ki a fülest.

- Hogy én ... néha ...- kezdte Mr. Előkészítő, lehunyta a szemét és közben a szívére tette a kezét - nagyon!

- Néha én is. - mondta Miss Merev.

- Akkor miért?

- Csak. Mert én így akarom.

- Ez nekem nem elég magyarázat. Miért? - kérdezte Mr. Előkészítő.

- Nincs értelme az egésznek. Jövője sem, semmi. Ennyi. - válaszolta Miss Merev.

- Azt mondtad nem velem van a baj. Hadd segítsek! - próbálkozott Mr. Előkészítő, de nem merte elkapni a másik kezét. Már nem.

- Nem. - zárta le az egészet Miss Merev. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról egy pillanatra sem.

- Értem. - mondta Mr. Előkészítő és lehajtotta a fejét.

- Ami történt.. - szólalt meg kis idő után Miss Merev.

- Bárki kérdezi, meg sem történt. De az a semmi, ... az a semmi, olyan volt. - jött a válasz némi szünettel tagolva. Látszott rajta, hogy belül kínokat él át.

- Igen. És köszönöm.

- Szívesen. Szétesek. Mennem kéne, mielőtt.. - remegett meg Mr. Előkészítő.

- Hát szia. - mondta Miss Merev és anélkül, hogy felpillantott volna, elindult.

- Szia.