- Ri-ki-kííí! - kiáltja mindenki, aztán körmölöm a vállalásokat. A végeredmény 157 pont, basszus nyertem. Ismét az egész társaság vigyorog, miközben irigykedik. - Igen, mert Andi egyetemet végzett! - ez lassan már szlogenné válik. - Semmi köze hozzá, könyörgöm! Összesen kétszer botlott meg Misi Bácsi, én kockáztattam, szerencsém volt, van ilyen! - Hallod Misa, megbotlottál, hahaha.. - rötyögnek az idősek.

Hol vagyok, mit művelek? 4. napja megy orrba-szájba a játék. Tudok aranyat ásni, egérként hajózni, lego repülővel kardfogú tigrist menteni, geomagból piramist építeni.
És kik ők? Másodunoka...féléim szülei, grátisz nővérrel, egyébként a família perifériájának első szellemi munkaerői informatika, fizika és a vegyipar terén. Nem hülyék, tanárok lévén a KAncát sem szívlelik.

Nemigen rezonál, inkább berezeg, mint egy üveg.

Napok óta nincs teendőm. Semmi. Ajándékok csekk, kutyasétáltatás csekk, rokonlátogatás + jókedvű nosztalgiázás csekk, kevésbé ismert rokon betoppan - egyik szégyellem-részeg, a másik abszolút vállalható és szerethető - dábölcsekk, korizás jóarcú családtaggal csekk, A szeleknek élénk szárnyán kánonban csekk, még is mi kell még a boldogsághoz, az eufórikus örömérzethez? Már most úgy elevenítem fel a képsorokat, hogy a szélei havasak, ahh.

Idén kimaradt a betontanyai látogatás, nem bírtam magam rávenni. A könnyebbik -meghittebb- utat választottam magam, a családom és mamám számára is. A leányanyát kivéve. No majd a Mami 'intézi'. Muhaha, ő is az egyik emberem lett.

Embernek maradni mindég, minden körülményben - ugye?

Alig található meg valami a hétköznapokból, de akadnak gyöngyszemek. - Anya, beárullak a Nikinek, hogy kimondtad a cuki szót! Ha hazamegyünk, felhívom! - Oké, de az véletlen volt. -Nem, kétszer is kimondtad már! - Dupla véletlen ugyan arra a kissrácra. Dé megölelt. Ti is mind használjátok ezt a szót, egyszerűen beszippant a rózsaszín világotok! Ne hívd fel, nem fogja elhinni. - De igen, mert meg fogom győzni tudni! -- És így tovább. Picit összekeverte a szórendet, de imádom ezt kis fogatlant.

Észrevettem, hogy 4, azaz négy karácsonyi CD váltogatja egymást a HiFiben. Zongorakíséret és kórus megbolondítva a Kicsi Gesztenye Klubbal. Valaki üssön meg plíz! A számok sorrendjét megkeverni szigorúan tilos és ez így különben sem unalmas. Ezek szerint!

- Égagyertyaaa! - mondja Dé. Aranyos, de nem úgy. Metál-hangon képzeld el egy 1-évestől. Így tanulta, így gyakorolta, milyen jófejek a szülei! Beszélni még nem tud ugyan.. de az a alapok prímán alakulnak.

Anyám (alias Manyi) nem kis borzadállyal mutogatja és ecseteli a tegnapi felvételek eseményét. *Disztingvált módon cigizek a tűzrakónál. Igen, nálunk videófelvételek készülnek, minden családi eseményt utólag vissza lehet nézni. (Ha egy pelenkás 1 órán át ül a pléden, közben hozzá hasonlatos, ám valamivel idősebb bazsalygók gurítják neki a klassz játékokat, már is égeti a DVD-író a következő epizódot. Nincs titok, Bé-kertben többé nem lehet!)

- Andi! Én most tudtam meg, hogy te cigizel. Úgy képzeld el, hogy számomra az ég is leszakadt most(an)! - adja elő An, aki számtechből korrepetált, amikor még nem volt számítógépünk, de a gimis társaim már azon nyomkodták a Mortal Kombatet. <-- Semmi értelmét nem láttuk, még is szuper volt.  An csak elméletet tanított mindennemű gyakorlat nélkül, hogy 'Majd ha lesz gépem, tudjam mit kell tenni.' :-) 13 éves voltam ekkor. 13 éves korom óta ismerem a dos lényegét és égetem magam a turbo pascal tudásommal. Viszont ezek szerint 13 éves korom óta készítek naptárat és nézegetem a névnapokat, wow!

- Rossz vagy! - mondja Manyi, majd átkarol, megrángat és mosolyogva ad egy puszit. Szóban nem reflektálok, csak pirulok, lefelé nézek. - Azért még szeret - gondolom, különben a cuppanós felérne egy tökéletes eltereléssel. Elterelés attól, hogy szerinte most én vagyok a bad guy a családban. Nem tartom kizártnak, hogy a nagy famíliában is elhintette már. Miért is?!? Mert dohányzom. Mert nem bírtam elviselni, kezelni a múltban valamit másképp, mint egy halom változtatással az életvitelemben. Fizikailag, lelkileg éppúgy. Sajnálom, de úgy tűnik működik, folyamatosan normalizálódom!

Túl vagyok már a tchibo szelektíven távirányítós gyertyaégősoron, a többszörösen bekamerázott udvaron, a Papi karácsonyi  kötött csúnyapulcsiján - ami még tetszik is, az irdatlan mennyiségű hús-, saláta- és hússaláta kombinációkon és süteményáradaton. És persze elmaradhatatlan az Andreám igyál már velünk, ez újfajta Unicum! Vagy terhes vagy? No hát akkor? -poén, ami nem poén, főleg ha anyám azonnal és egyes egyedül röhög rajta! Minden egyes alkalommal. - Kembó küldött Apukának egy kis bort, tudom, hogy nem szereted az alkoholt, de ez biztosan ízleni fog! - Szerintem ecet volt, Té is megerősítette. Ez a Kembó évek óta jelen van a szüleim életében. Apám 8 évig szerelt náluk villanyt, ergo átvészelték együtt a húzós 7. évet is. Mi ez, ha nem stabil kapcsolat? Úgy vélem, Kembó hivatása saját családja számára is ismeretlen. Tegnap autóaksit is vettünk tőle, mert miért ne. **

Boldog Karácsonyt!

Jóból is megárt a sok. Szeretnék hazamenni, otthon üres hűtőt találni, saját holmit pakolgatni egyik szobából a másikba, mesét olvasni, felelősségteljes szülő módjára viselkedni, például lurkókat lefektetni. Szeretnék sorozatot nézni, saját zenét hallgatni és nem bunkónak tűnni, amikor kimegyek levegőt venni. De ez még várat magára. Megyek felmosogatni (tudniillik nálunk így mondjuk), legalább művelek valami hasznosat. Ez lenne a minimum segítség, persze én csak a 4. nap estéjén érem fel ésszel, annyira sokkolt a 'másvilág. Mert ez más világ. Igazán kellemes perceket tud okozni, csak nem teljesen valódi. Színpadias a sok öröm, az állandó ünneplés. Öt napig nincs egy apró, ámde őszinte összeszólalkozás sem, öt napig égnek a csillagszórók a kezünkben, öt napig énekelünk.

Minden évben.

*disztingvált: választékosat és kifinomultat jelent, de Manyi akkor használja ezt a szót, amikor mások előtt kulturáltan akarja értésemre adni, hogy viselkedjek már kulturáltan! "Andreám, disztingváld már magad!"

**Tudom, hogy nem ide való, de forrongtam rajta, kikívánkozik belőlem: Té-vel néha csámcsogunk Kembón. Érdekes, hogy életem során kb. kétszer találkoztam vele, de ez a Kembó... tuti, hogy nagy nőcsábász. Jah nem, ezt azokra is ráfogják, akinek féltett titkaik vannak, a nőcsábász dolog csak egy kurva-nagy mellékvágány, figyelemelterelés. Lehet róla pletykálni, de rohadtul nem számít. A hölgyhódító kalandjai miatt egyáltalán nem keresném (kerestem/keresett volna), hiszen ez nem is közös bennünk. Persze biztosan nem tudhatom, sőt, bizonyára súlyosan tévedek. Én. Természetesen még mindig Kembóról beszélek.