Mit mondtam volna utoljára, ha egyszer valami csoda folytán leültünk volna és te egyértelműen le akartál volna tudni (mer' már unod és tkp. én is):

• Elfogadom, na-ná! Félrementem nagyon. Egy-két gondolatsort félreértelmeztem, be is szólhattam valamire, majd a kommunikációs űrben a kétségek, értetlenkedések alatt elmászkáltak a gondolataim a valóságos helyzettől.
• Nem tudtam, hogy mit gondolsz. Meghallgattalak volna komolyan, figyelmesen. Sok mondandódat fontosnak tartottam anno. Pl. a barátaiddal nagyon ápolod a kapcsolatot.. Na ez nem jött be.
• Amit sajnálok: Részedről kegyetlen megvonás volt, én pedig újra hibáztam. Vagy ki tudja? Őszintén? Próbálkoztam folyamatosan, nem is rosszul. Végül még is felőrölt az egész szituáció, nem bírom a válasz nélküli, kérdőjelekkel teli helyzeteket. Ilyenkor fizikailag is sorvadok.
• Most sem bírom. Nem voltál hajlandó szóban semmit, semeddig, sehol. Inkább kiabálj, ordíts velem sokáig, csak ne hagyj a levegőben kapálózni. Mondd el, ha ártottam neked! Nyilván nem akartam, hiszen egy 'bármitcsakmásnakneártsak' egyén vagyok. Így is nevelek. Nem hiszed, mi?
• Amit nem sajnálok: nagyon nem akartam feladni és írtam 'néha'. Akkor mindig jó ötletnek tűnt. Mondanom sem kell, h a mai napig egyetlen1 kedves szavadra kiskutyaként ugranék. Felhívás keringőre...ahogy értelmezem hirtelen. Szomorú, na de lapozzunk.
• Amit szintén sajnálok: makacsul ragaszkodtam az éhségsztrájkhoz, majd veled is összekapcsoltam. a 81 nap szerencsére szerdán lejárt. Szar volt, de kitartottam.
• Amit sérelmezek: nem olvastál el. Elejétől a végéig. Óóó, de teljes odafigyeléssel egy rohadt cikket sem. Tudom, ez csak számomra létfontosságú dolog, sok idő, energia... még is 1000X jobban megismerhettél, megérthettél volna. a nyáriak már törölve A szeretendő emberpéldányos például 'király lett'. Nem is rólad szól.
• Nem volt semmi hátsó szándékom, 'csak' az őszinte barátság megtapasztalása. Basszus.
• Szintén sajnálom: néha időigényes és lelki teher voltam. Az időt igénylőt természetesnek hittem, hiszen én is ugyan ezt ... Mindig.
• Amit szintén nem sajnálok: élményekkel és a történeteiddel gazdagodtam. És a nappal. Köszönöm.
• Még egy, amit sajnálok: sosem mertem eléd állni, hogy beszéljünk. Majd egyszer talán. (kit akarok becsapni, ez sosem fog változni)
• Bónusz sajnálok (+ kurvára sajnálnod kellene): nem kérsz a barátságomból (+ szándékosan büntettél, mondtam már?).

 'Sakkor jöjjön valami szép ebben a borús összefoglalóban:

na ezt megnézném mégegyx

Vissza a nyomor utolsó? bugyrába:

Mindegy már. Csaknem túl vagyok az egészen. Kemény lecke volt, kiszállok végre én is. Túl érzelgőssé váltam, illetve mindig is az voltam, csak most durván kijött belőlem. És úgy érzem egy ideje egyedül ülök ebben a csillében, ami nem mozdul.

Megbékélésre vágyom. (Basszus, jönnek az ünnepek is. Nem kéne rágódnom a nemmegbékélesen, de túl sok szabadidőm lesz 'látszatBurzsujföldén'. :-() Nem kell több büntetés. Nem értek a tettekből, szavak, mondatok kellenek. És tényleg nem értek az emberi viselkedéshez, mivel kb. 5-naponta másképp értelmezhető minden mozdulat, gesztus, tett. Csak szavak, gondolatok, óhaj-sóhaj kimondva! Megtisztelve a másikat azzal, hogy a szemébe. De most már írásban sem... Ez feldolgozhatatlan. És tudom, h baromi pipa vagy rám, amiért erről így gondolkodom és érzek, de emiatt ne bánts. Nem bánthasz. Nem tudom, hogyan kéne erről vélekednem, hát most így vagyok. Kérlek ne haragudj emiatt. Ennél egészségesebb lett volna, ha kerek-perec elküldtél volna a búsba. De nem, Andi amúgy egy tökre-szerethető egyén, maradjon talonban, ha egyszer megjön az esze és előhozza azt a másik természetes oldalát.. Vagy mi van?!

Semmi. Mivel megújulni impossible, pontot akartam tenni az egészre. Hát egyedül kell, na gyerünk:

Pont. - mondta Bandesz, mutatóujját lenyomta a korlátra és lemászott a hegyről. Nem zokogott, pedig tutira jól esett volna. Késő. Majd ha eszembe jutsz, összeráncolom a homlokom, szúrósan nézek és csakazértsem szívmeghasadok. Csak veszek egy mély levegőt, ha engedi a pitvar. Aztán jobbra el.

 (zene ide hogyisne!)

A.