Egy ideje azon pörgök, hogy én gazdag vagyok-e. Bó-m kérdezte pár hete (többes számban). A válaszom Igen. Itt vagyunk egymásnak, szóval... egyértelmű. Azonban: Észre sem vesszük és bekúszik egy-egy luxuscikknek számító tárgy vagy szokás, amelyet megengedhetünk, melyre régen csak  messziről ácsingóztunk, vagy azt sem tudtuk elképzelni, hogy nélkülözhetetlen lesz a mindennapi életünkben/évszakunkban. Pölö? Hát sorolom:

• Nagyfokú odafigyelés az egészséges táplálkozásra
• Mosogatógép
• iPhone és/vagy tablet
• Nyári nyaralás, netalán rendszeresen külföldön
• Síszünet, síelés
• Egzotikus ételek (pl. tengeri herkentyű..) rendszeresen
• Italkülönlegességek (pl. kézműves sör, 10ezer Ft-os bor..) rendszeresen
• két autó / 5-évnél fiatalabb autó
• elektromos fogkefe, drágább fogkrémek
• Megtakarítás a bankban
• No/kis mértékű hiteltartozás
• Cipő/Ruházat: márkahűség valamihez
• Termetes ház, udvar, annak 'karbantartása'
• Utazás rendszeresen az ország (világ) pontjaira
• Elit suli a gyerkőcnek, különóra...
• 1-nél több ingatlan
• Sportra, hobbira idő, pénz...
• Állásinterjú közben előny: szakmai fejlődés motivál + lényegesen többért jönne, mivel...
• Tudna adakozni, kölcsönözni
• SzáRítógép
• Rendszeres kiadás szépségápolásra
• Rendszeres kiadás 'szórakozásra' (itt akármi)

     (nálam pl. társasjátékok, társaság vendégül látása földi javakkal, koncert, étterem, bár, kocsma, fizetős programok)

• Luxustárgyak (ékszer, festmény, jacht, stb.)

Nálam a 23 tételből 16. Ez az Ez igen! vagy a Pór vagy! vagy a Nem rossz, de van hova fejlődni! kategória? Nézőpont kérdése ez is.

Harcosok Klubja!

Akkor most gondolkozzunk el azon, hogy egy mélyszegénységben élő család mennyire nem tudja ezeket megengedni magának! Rögtön beugrik: Adakozni kéne. Aztán szerencsésnek és hálásnak érzem magam... Szépen kigondolom, hogyan leszek titkos jótevő és kikkel. Aztán már csak kivel. Aztán rosszul érzem magam, amiért nem fogom megvalósítani, mert őrültség az ötlet! Aztán végzek a fürdéssel és megyek a dolgomra. :-( Persze megfogadom, hogy ha valaki rászorulna nagyon, felajánlom a segítségemet. (Ezt Té-vel már 2X megtettük, de nem éltek vele.) Hitelem van tudom, gyerkőcökre gondolni kell, tudom. De akkor is. Úgy segítenék azokon, akik nem fogadják/fogadnák el! A szegénység, a szűkös büdzsén való napi szintű fejtörés annyira rossz! Tudom, mert én is borzasztóan utáltam anno! Nem akarok hozzám közel álló emberkéket ilyen állapotban látni! Tudjátok mit látok még? Hogy a legszegényebbek között akadnak a legnagylelkűbbek. Mindent megosztanak a mellettük álló/lakó sorstársukkal. Durva! Akinek van már 'valamije', kevésbé adakozó. Megtehetné, de megfontoltabb, majd elmaradósabb, pedig! Más, távoli, öncélú tervekben kezd el gondolkodni... És belekerülhet egy olyan örvénybe, hogy ami van, az szar és több kéne... Én nem akarok ilyenbe esni, még tartom magam. De pl. Té már nem és nem érti, miért vagyok hálás a javainkért. És miért nem akarok hosszútávra (kurvagyorsan) többet. Szóval csak ismételni tudom magam: Basszus. A jó cselekedetek meg szépen-lassan elmaradnak. :-(

Változtatnom kéne. Beszélek Té-vel. Jahh hogy késő van. Majd holnap. Látjátok, így kezdődik: Majd holnap.. :-(