2017. sze 21.

semmi különös

írta: Andissekai
semmi különös

sz_r a nézőpontom, sz_r kedvem van

Nagyon magam alatt..

Napok óta hallgatom és nyávogom:

Ha belegondolok a részletekbe, felpörgök és iszonyú haragos leszek. És mondanám a sziklaszilárd érveimet... legfeljebb szembesítek, de nem vádaskodok, nem következtetek...és így tovább. De mi értelme??? Nagyon egyoldalúan látom, az én szemszögemből, tudom! És nem tudom, mi a másik.. Nyitott vagyok én, de NINCS másik oldali kommunikáció!

Hullámzom nagyon. Jelenleg a mélységekben úszok.

Zene: szuper. Acoustic fél-ismeretlenektől. A leg-leg-legjobbakkal takarózom, gyakorlatilag egész nap, de nem tudom áttörni a gátat. Ennél durvább, érzékenyebb dalok nincsenek is! Csak behunyt szemmel átélem a lágy dallamot, az egészet. Egyre gyakrabban énekelek hangosan. Nem tudok sírni. 2015. január óta nem. Nem tudom hogyan tovább.

Érezni akarok mindent intenzíven és folyamatosan! Té csodálkozik is néha... a szerencsés flótás.

Hát most a fájdalom jön. Lelki és fizikai, ebbe ne menjünk bele még gondolatban sem. Írni sem tudok erről, talán jobb is. Vasárnap óta ez...

Mindenkinek csak terhére lennék. Mert amilyen problémát nem tudnak elképzelni, az nincs is, ugye!? Erre mondom, hogy Baszd meg! Most leginkább a mellőzés elviselhetetlensége miatt...

anxiety_depression_may_raise_stroke_risk

Egyszerűen nem férek bele az időbe... az idejébe. Vasárnap rájöttem, rossz pillanatom volt. Ahh, mit pillanat...  órák. Miért csinálom ezt?!

Ölelésre van szükségem már hetek óta. Hogy kicsit megnyugodjak és tisztuljon az elmém. Hogy leegyszerűsödjön. Mert megbolondul, mert nyitok... (Bezzeg a pitvar jobb lett, erre legalább tudatosan vigyázok.) Té-től kapok valami ölelést, ha odamegyek, de nem elég. Vele megvagyok, nem tőle hiányzik. Fent van a bakancslistámon: őszinte ölelések. Milyen szánalmas... vagy legalább is szomorú.

Nincs kedvem a nappalokhoz...nagyon nincs.

Azt akarom, hogy fájjon.

Gondolom majd jobb lesz.

Nem, nem lesz jobb. :-(

De végül is jobbnak kell lennie, nem? /Olyan nincs, hogy még sehogy sem volt! Eddig ezt mondogattam... Andi a kis vicces./

Nem tudom.

Nem tudok semmi másra gondolni, nem jönnek be a figyelemelterelések, legfeljebb ideig-óráig.

Csontra várok.

Szólj hozzá

szeptember semmi különös nyunyó szakítás után nyünyörgés