Elmegy? Nem tudom.
Akkor menjen, ha már megérett az elhatározás: elég volt, elmegyek! Különben jó emberek lakoznak itt...
Szerelmes voltam belé. --- ama 2-es típusú szerelem volt (a 3-ból), legalább már szóban is ki tudom mondani. Eddig mindent csak írásban, főként itt.
Rengeteget fejlődtem, mivel nyáron még azt sem tudtam kimondani senki szemébe, hogy banyek, jó vagy, ezt szeretem benned! Érzelmeket áh! Mindent csak elfedtem valami viccessel vagy műsorral. :-( De most ne múltbeli-rólam legyen szó.
Olyan érzések öntik el a szívem, amelyekről kicsit már megfeledkeztem. Megkopottnak és nosztalgikusnak hat az egész folyamat. Ez nemcsak boldog emlékeket idéz fel bennem, hanem meg is ijeszt. Sebezhető vagyok, ha a barátságról van szó. Megfejteni a titkot számomra lehetetlen, mélyrehatóan talán nem is kell! Ettől még bizonytalan maradok és könnybe lábad a szemem, ha hallgatom a spotifyt.
Mindig szeretni fogom. Mindig készen fogok állni arra, hogy igaz barátja legyek vagy segítsek neki bármiben, ha elfogadja. Sosem fogok hazudni neki, őszinte maradok, bármiről is legyen szó. Mindig szánok rá elegendő figyelmet és időt, ha kéri. A határokat be fogom tartani. Még egyszer nem lépem át egyiket sem, ezt ígérem.* Ha elmegy, borzasztóan hiányozni fog, hogy nem láthatom, mert ezzel vége az utolsó(előtti?) hajszálnak, kapaszkodónak. Mindig szeretni fogom.
*Tudom már, h átléptem bizonyos határokat. Nem figyeltem eléggé, amikor szólt. Betartanám, de nehéz, nincs is kommunikáció, nem üzen, miért is tenné? :-( Minden építő jellegű kritikáját vagy sorát figyelmesen elolvasom, nem rágódok rajta 1000-rel, de értelmezem és az ő mondanivalóját fogom kiolvasni belőle. Tiszteletben fogom tartani minden dolgát.
Mást nem tehetek, minthogy reménykedek: egyx nyitni fog felém, és nem elutasítani a -megjegyzem szerintem ritka és- óvatos közeledésem. Mintha mindenben hátsó szándékot látna, nem tudom. De tényleg nem.
Minden körülmények között számíthat majd rám. Hát ez van.
Mint a hvg pszicho-ból kiderült: mindig az érzelmeink irányítják tetteinket és nem a tudatunk, háhá! Sőt, amire azt hisszük most tudatosan -ésszel- viselkedünk, hatalmas bukta, mert azt is az érzéseink hatására állapítottuk meg: mármint hogy hogyan fogunk 'csakazértis viselkedni. Ha erőszakos módon tudatosan másként teszünk, kurvagyorsan meghalunk, ennyi! Nincs más hátra: Nevessünk, sírjunk, éppen ami. Én azt teszem. :...
És most egy gif-et ide, teringettét!
Frissítés (03.12): Megírta: Marad. Én pedig vissza: Akkor részemről egy óvatos, de belül hatalmas Juhú!
