Btw: itt mondom ki nagybetűsen, hogy vége!

Szombat: egész nap Istenkút és Égervölgy, beautiful! Kosárfonás papírból, napi kirándulás, naplemente ahhh. Ilyen  széles sávban ilyen lila nincs is!
Szerencsés vagyok még is nyomorultul érzem magam. Egyedül mentem, egyedül vagyok állandóan, csendbe burkolózva.

Vasárnap: sógorék a csöppségekkel nálunk, messengerre megérett a fejemben a gondolat: kurvaszaaaar! (nem neki küldve) Posztolva egy remény vs. feladás ... Este utazás, séta a komphoz. Fizikailag nem vagyok egyedül.

Hétfő: temetés, #zabáláshányásrepeat, este munka és Márton-napi lámpás 2.0 --> összeveszés T-vel. Again.

Kedd: számok, brillírozás, tempó, tervezés nagyüzemmel ON, este nyílt 'nap', spotify: Boyce A.: Hello és Say something ahhh. :'-( Enyhítésképp: Times like these és Fireflies. Így már csak :-| Nap végére szellemi kipurcanás kikövezve. Aranygaluska lesz-e, Bandesz? Jé-nek csinálsz-e, Bandesz? Yes.

Továbbá: - Mozogni kéne 'csakazértis! Tudok-e erre időt csípni?

                - Igen, igen.

Továbbá2: - Csatoljak-é zenét?

                  - Nem, nem, talán holnap.

Megbeszéltük. Ma nagyon gyorsak voltunk.

Szerdai frissítés: Kedd este lehet megint elbasztam! "Lenne kedved ööö péntek délután ... nem tudom, összeülni?" Egyszerű kérdés, nem? Visszautasított.

Nem értek én ezekhez az emberi játszmákhoz, fogjuk már fel! Csak én vagyok és nem stratégiázok, azok hülyeségek és rohadtul kispályás lennék benne. Csak én, semmi más. Miért kell mindent úgy felfogni, mintha szórakoznék?! Lassan, még egyszer: CSAK (szünetszünetszünet) ÉN. Francba már! Hát hazudtam én valaha! Kisgyerekként igen, de mindig szarrá vertek, aztán napokon át ment a lelki bünti. Azóta nem hazudok. Na ugye! Nem bírom elviselni, nem edzett a lelkem. Kiigazodni borzasztóan nehéz rajtam, elismerem. 100%-ban sosem fog tudni senki, be kell látnom. De van ám a 90%-ra megoldás.. mintha nem tudnánk banyek. Talktalktalk . :-(

(lassan kifúúúúj)

Ká tanácsa ma reggel: 

Okos. Csakhogy velem ellentéten Ká képes erre, ahogy sokan mások. Én viszont nem. A lelkiismeretre fogom. Niki azt mondta, hagyjam, nincs olyan akiért a szenvedés megér ennyit. De Niki nem is tudja, hogy mennyire szenvedek, azt pedig főleg nem tudja kiről van szó.  Mindig az nmá-ra tippel. Niki nagyon laza és kiegyensúlyozott. Pont ilyesféle voltam nem is olyan rég! (a külsőséget leszámítva, eléggé 'takarózik mögé', már magáévá tette) Néha messengerezünk, ami tök-jó. Jelen pillanatban nem értek egyet vele, mivel nem lehet így általánosítani senkire.<-- Mindenki ér valamennyit. Nyunyó borzasztó nagy kincs lehet a körny-ben lévő emberekre, úgy hiszem. Vagy is hittem, mindegy. Egyébként már valószínűleg pont leszarja, mi van velem/velünk. Mindenki empatikusabb lett a melóhelyen is. Mennek a susmusok... 'Jól vaaagy? Olyan nyúzott az arcod, fáradt vagy? Úgy lefogytál. Lelki ugye?' és így tovább. Dániel! Miaf.!? Mindenkivel egyre jobban kijövök, kv-adag megtriplázva, újra beszélek, felnevetek, ilyesmi. Továbbra is fogyok, pedig eszem ám... Eközben mindenkire bizalmatlanul nézek, Kát kivéve. Ő még fogja a kezem. Ezért rettenetesen hálás vagyok neki. Nem is értem, miért tart ki mellettem. Nem mesélek már neki, mivel tiltva van. Feltételezem látja/látta rajtam a 'nemfelhőtlenséget' és foglalkozott velem. Tudom-tudom, minden nap röhög valami hülyeségemen is. Szereti a szóvicceket, vagy ahogy a hétköznapjaimból kiemelem a lényeget... De akkor sem értem. Kérdezgetem is, mivel szeret mesélni. Én meg hallgatni. De miért én? Tele van baráttal, normálisakkal. Meg velem.

 
Tessék egy hangulatos 'Ne légy magaddal olyan szigorú'. (Hallgatni, nem nézni!)
Aranyos, jóleső, stb:

Érdemes volt, ugye, én megmondtam! Hát mostanában ilyenek mennek a spotyn.

Szombaton buli. Nincs kedvem, de nem lehetek ilyen szemét, hogy tunyulok és nem ugrom bele. Mosolyt előszedni, gyerünk!

Csütörtöki frissítés: Dühösen rámszólt, kiküldött. Nyunyó, de jaj, most már ne hívjuk így. Indokolatlannak tartottam, mivel munkaügyben beszéltem (egy kib' mondatot egy másik kollégával.) Megírtam neki, hogy 'Jó, akkor vége'. Később iszonyú hirtelen és dühösen beront az irodába. (Úristen milyen szeme volt!) Mivel egy létesítménymérnök és az osztályvezetőm ül mellettem (hatalmas whatthefuck-arccal), kirohan.
Azóta még csak nem is köszön. Fogalmam sincs, hogy mit akart mondani, de már nem járok utána.) VÉGE, nincs kérdés. :'-(