Gondolatok, csak úgy, pihent aggyal:
Ebben az évben több lényeges újdonság lépett be az életünkbe. Tavasszal a HáHá, ősszel a Waldorf élesben, egész évben pedig részemről az őszinteség választása, felvállalása kifelé. Egyes emberek felé fordulás.

Bevezetőként a ’dörféről:
1) 'Dörfe, ama alternatív iskola: Nem vagyok benne biztos, hogy maradéktalanul abban a szellemben és hitben neveljük a gyerekeinket. Mivel nem tudom pontosan, milyen részletekben rejlik a kulcs. A mozzanatok, melyektől igazán átitatja a 'dörfe élő és holt képviselőinek 'mélyebb' tartalma, célja, szellemisége. Törekszünk és egyetértünk, sőt van, ami (tökre) természetes, hogy úgy is kell lennie, ahogy otthon van (és volt). De számomra nincs meg az a plusz, az a kulcs, amitől bátran állíthatom, mi 100%-ig 'dörfések vagyunk, süt rólunk, ez így van, az meg úgy, egyébként meg mindent nyitottan megfontolunk, megállapítunk és a jövőben következetesen ehhez vagy ahhoz fogjuk tartani magunkat. Érthető ez még basszus, vagy már túlságosan konkrétnélküli? Szóval: még illeszkedünk, még tanulunk, még örülünk egyébként. Iszonyúan kreatív, humánus és örömteli a gyerekek egész tanulási folyamata, teletűzdelve az ünnepek megtartásával, minél családiasabb átélésével. A bizalom a tanítók felé maradéktalan, szülőtársaink felé.. hát.. ööö vegyes. Egyelőre pozitívan állok a többség elé. Beszélek is, de csak ritkán. Nevelésbeli irányelvek is vegyülnek, felbukkannak az esteken. Té már nem igazán aktív (verbálisan), van néhány szülő, akinek logikátlansága percek alatt kiborítja. Szerencsére a havi szülői estek miatt a téma rendszeresen frissül, bogozódik Té és köztem. 2018-ban még ... 'folyamatosan egyeztetünk', beszélgetünk erről. Amúgy valszeg könnyebb lenne a Bang-tagokkal is beszélgetni erről. Homlokding!!!

spiráljárás

2) Néhány emberkével való... & mit hozott a november, valamint az évvége?

Többé-kevésbé lejtmenetet, döbbenetet és intenzív figyelemelterelési kísérleteket.

+  Írtam továbbra is. Ide, Neki, mással cikket osztottam, ilyesmi. Felismertem, hogy az a kapcsolat több volt, mint szimpla baráti, amolyan baráti szerelem volt. Mivel F. pont ott volt helyben az ’adventin, pont összefoglaltam neki lelki világom ama zavaros helyzetét, ő pedig pont felismerte, hogy mi a stájsz. Megosztottam vele a naplóm részletét, ő pedig elolvasta, átolvasta és meglátott olyan részleteket is, melyek egy gyors átfutás után simán elkerülik az ember figyelmét. Picit mélyebb gondolatokat, amelyek bennem lappangtak, de nem igazán mertem kimondani. Még úgy sem, hogy személyes naplóként írok baszki! Sőt: nemcsak nem mertem, hanem nem voltam tudatában a valódi jelentésüknek magam sem. Nagyon szeretek kétértelmű vagy sejtelmes szavakat használni. Szóban is, ez van. Ebből ugyan a legtöbben tévesen következtetnek, de tetszik, élvezem. Egyelőre. Amíg nem származik belőle nagyobb galiba.

Figyelemelterelés: nagyban űztem. Kiborulás, zenei stíluscsiszolás, buli, lelkizés Jé-vel, Niki, buli, családi programok dögivel, ja igen és céges bulik. B-/ Meg ugyebár a magányos séták, melyek már a részemmé váltak.
No de vissza oda, hogy lejtmenet: nem normális módon nem történt meg az áhított szóbeli kommunikáció. Nem is fog, faszaaa! Viszont másképp nem ismerkedtem volna meg értékes emberkékkel, akik bizonyos szempontból fontossá váltak számomra. Niki és F, tessék. Ki gondolta volna? Mindkettőjükre szükségem van és szeretném azt hinni, nekik is tudok olyasmit nyújtani, adni, amiért igényelnek és örülnek nekem. Talán ez pont így van, de tényleg. Különben miért nem pattintanak le szépen? Puszta sajnálat? Nem hiszem. Egyelőre élvezzük a kibontakozó kapcsolatot. Mármint külön-külön.

Niki: jófej és nem lelkizek vele, csak néha, felszínesen, nem a pokol sötét bugyráig bezuhanva. Épp addig, amíg pont jól esik neki írni & beszélni, őt pedig maximum pont ennyi érdekli. A többit a fantasztikuskodás, messenger, cigi/kv-szünet adja. Azt hiszem kötődöm hozzá. Sőt, biztosan kötődöm, mivel nem akarok már lemondani róla. De tudjuk (mer’ bizony tudjuk), hogy (amikor extrém reménykedős hangulatom van) egyvalaki szavára hezitálás nélkül elkezdeném lejjebb építeni a vele való kapcsolatot. Fákk, de nagyon! Nettó szemétségnek érezném a magam részéről. Lehet, hogy őt viszont nem sújtaná le cseppet se. Ki tudja? Hát senki. A lelkiismeretemet viszont nem akarom patyolatra magyarázni. Ha kell, mindent tisztázni fogok, hiszen úrinő vagyok. Nikivel lehet beszélni bármikor, ez a legjobb benne. Nincs ködösítés, nincs játszma, nincs semmi bonyodalom. ’Heló-szia-héééj, na mondom mi a szitu…’ Ő meg: ’Ja jól van, nyugodtan, nem gáz, nyugi.. rendben..’ Egy queen tud lenni néha, ahogyan a dolgokat kezeli. Kell nekem, hogy emlékeztessen a jó példá(ny)ra. Még is: néha úgy érzem, eljön az idő, amikor választanom kell közte és a Tudjukki között. Fákk ögen. (Ezen persze stresszelni is stresszes. Még szerencse, hogy ez csak egy nagyon alternatív világban következne be.) Értelmes felnőtt vagyok - vagy mi a szösz-, gondolkodás nélkül nem tennék ilyesmit senki óhajára, senki nyomására. Ha igen, akkor nagy balfaszság lenne részemről. Illogikus döntés és lépés lenne banyek! Nikivel kevésbé mély, viszont egyértelműbb, tisztább 'kollegiáliskötőjelbaráti a viszonyom. Tulajdonképpen ideális. O-ó, hiszen ő pont 1000+1 dologban ideális, ez köztudott! Oké, akkor ez az eset kipipálva. Öröm az ürömben, cserébe én is dettó. Hálás vagyok, hogy év végén 'itt volt nekem'. Könnyebb volt a munkahelyi légkör... (Tudom, én kerestem meg, tudatosan őt, időzítve, pótolni, terelni, szóval selfhifive! 10+1 kérdés az agyamból, köszönöm! Jó, ő meg belement, mondom belement! ’Azért maradhat a kiló hála? Maradhat, köszi. Miket beszélek már?! Lázas vagyok, azt hiszem holnapra lebetegszem. Egyébként legszívesebben elhalmoznám ajándékokkal, hogy ki se lásson belőle. De miért?! Ez már volt másnál is, majd összevetem, ha lesz kedvem. Addig marad a 'Cserébe én is kérek valamit öcsém..' ;-) Pontosan tudom mit...és mennyit. És mikor. És milyen rendszerességgel, muhaha! (gonoszul hangzó, de csak látszólag az - kacaj!) :-D

Naholisjártambasszus, koncentrálj már Bandesz!
F. Új kapcsolat, újfajta szint. Más eset, mivel van vele egy közös ’jajteisígyjártálképzeldénismajdnempontígy’ eset. Amolyan lelki dolog, érzelmi izé. Fontos! Belső tulajdonságok boncolgatásának esete áll fenn. Zárkózott, de mintha felém hajlandó lenne nyitni. Nem tudom, ez bonyolult, mivel az ember fia/lánya nem önti ki csak úgy a szívét, lelkét egy baráti szerelemről. Pláne nem egy-két-há' hét után. Azt látom, hogy én nagyon szívesen nyitok felé. Pont azért, mert baromi jól hallgat (a nagydumás tulajdonságom miatt nem is lehet más választása) és mert ő megért. Jelenleg ő érti, hogyan jártam, és próbál segíteni. Átlendülni, végleg elengedni Nyunyót. És említést tesz az övéről. Több közös szünet kellene vele. És nemcsak azért, mert általában ő fizet. :-) Időtöltés gyerekek, mindig ezt mondom! Szánjunk egymásra időt! Olyan személyes kontaktot, tudjátok.. Nálam ez oda-vissza bejön. ’Határozottan-egyértelműen-meglepően-jólesőn, egészen bejön.

De idén miért voltam odáig az emberekért?! Tudja a … a senki. Biztos az agyam egy eldugott kis bugyra így döntött és csak akkor bújt elő, amikor már úrrá lett rajtam. Ajjaj, kezdek filozofikus lenni. (szünet, frissítés gyanánt kéne egy cigi, de marad a szemránckrém, mandarin és tiszta víz. Egészségben szupertudatos anyuka vagyok, na. )

Mi van még hátra? Hümmögés, pillanat. Intenzív élmények a tavasz és nyár után év végén is. Megvolt, lapozzunk. Nem bántam meg semmit, mivel nem szokásom a konkrét rossz lépéseket megtenni. Már amikor kimozdulok otthonról. P-vel is találkoztam, kicsit beszélgettünk, jól esett. Aztán hazavezettem. Nem mondom, hogy a szonda rajtakapott volna, de azt sem, hogy nem. Vállalható volt minden buli, kérdezzetek meg bárkit. Azt hiszem még felismerem azokat a bizonyos határokat, amelyek a megmásíthatatlan tett, az elszabadulás és a józan keretek közötti szórakozás között húzódnak. Semmi illegál, semmi tivornya és semmi félreérthető izé. Más rámozdulását pedig helyből el.. F-fel beszéltük: (amikor lehetőségem adódik,) a fizikai lépést nem teszem meg, van annyira biztos szerető családi hátterem, hogy ne dobjam el. És ebben egy percig sem kételkedem. Igaza van. Nem kockáztatnám pl. hűtlenséggel, hogy elveszítsem Té-t, vele a családomat. Miért is tenném? A hülye gondolataim néha? Hát azok azért léteznek, mert tudják, hogy másképp nem léteznek!

Itt volt nekem Ká is. Ugyan év végén megritkultunk, a kötelék azért maradt. Nehéz így, távolról.. Bízok benne. Elolvashatott. Megtisztelt azzal, hogy időrendben végigolvasott! (ami addig kész és nyilvános volt) Azt mondta, hogy én határozottan nem e világba való vagyok. Próbáltam értelmezni és terelni, hogy jaaa, a nyugati meg a liberális eszmék.., de nem, lecsapta. Francba, inkább ne menjünk bele. Valami nem földire gondolt, mint mondta. Márpedig én nem vagyok angyal, se hippi, hogyisne! Ezért tereltem, nem igazán szeretném tudni, hogy konkrétan erről mit gondol, mert 1) nem biztos, hogy el bírnám viselni az igazát, 2) nekem igen is itt kell még egy darabig boldogulnom. És a leckét megtanulnom. Ez utóbbi grátisz, a fene se kívánta. Eddig tök-jól elvoltam, boldogítottam, könnyű voltam sokak számára. Bekaptam egy durva töltényt… így jártam, let’s go forward.

Té. Sokat veszekedtünk ősszel. Totálisan kifordultam magamból, kicsit úgy tűnt, hogy lázadó kamaszként elfordultam a családomtól. Az egész háztartás és a családi dolgok görgetése Té-re maradt. Sokat túlóráztam, a zenébe merültem minden hétvégén, el is jártam, mással lelkiztem (ritkán szoktam egyébként, azt is csak vele), stb-stb. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Először ő… mint szokott, csak most rólam, hogy hogyan lát engem.. és nem tudja, mi a tosz folyik itt. Majd én, hogy mi a helyzet. Próbáltam puhán összefoglalva, hogy ne úgy érezze magát, mint Ross Geller a Jóbarátokban. A beszélgetések természetesen hatottak, puhítottak az eltávolodott viszonyunkon, de nyilván nem oldottak meg mindent. Rengeteg problémánk van, ami megoldásra vár. Olyanok, melyeket még meg sem találtunk. Sajnos. Nem nézhetem az órát mindig, amikor belekezd egy 2-órás lelkizésbe, hogy ’Na, ma se lesz sorozat..’, mer’ nem ezt érdemli. Nem egyszerű kommunikálni egymással, holott mindketten értelmes és kompromisszumra kész emberkék vagyunk, akik keresik a megoldásokat, nemcsak nyünyörögnek, lovagolnak valamin. Jó-jó, rágódósak is vagyunk, de ha idejét érezzük, cselekszünk. Legalább is eddig így volt. Most, hogy egyre több a kockáztatni valónk, toporgósabbak lettünk. Eddig mertünk pl. hitelbe, telekre, mészfestékre bökni, aztán ez elmúlt. Mert egyre több a veszítenivalónk? Nem tudom. Lépni (pl. munkahelyről) nem könnyű. Eddig simán léptem én is a kedvenc Gáboromtól, innen már nem. Nem égetem el ezt a lehetőséget, legfeljebb házon belül. Szervezeten belül no. De ez csak egy pici példa a sok közül. Total életmódchanging? Huh nehéz, ha éppen a berendezkedés utolsó fázisában járunk. Már a helyszín sem a… Basszuskulcs! Té, ígérem 2018. jobb lesz és imádkozom, hogy a megoldás elfújja azt a homályt a szemünk elől. Jelenleg sűrű-sötét köd lebeg mindenfelé.
Pé azt mondta, amíg van 18+, addig nincs probléma. Ezzel viszont az a gondom, hogy már majdnem egy éve gyűrűznek, jönnek fel a felszínre a megoldásra váró ügyek! Az bizony durván sok idő! Hmm, mondanám, hogy haladjunk, mert nem itt és nem most fogom feltalálni a spanyol viaszt, ’aztat’. Attól ezek 2018-ra még megmaradnak, ugye F.? ’A problémák megvárnak jövőre is.’ Good! Koncentráljunk hát, itt a január… hideg van, dolog kint nincs, hazafuvarozódunk korán… milyen körülmény kell még? Semmi. Ez lesz a feladat. Meg hogy Té megszokja az aranyhajamat, amíg le nem nő.

Frissítés 12.29: Egyébként egyre jobban szót értünk egymással Szenteste óta. Kellett egy kirobbanó vita hozzá, sajnos. Sajnos? Nem tudom mi van Burzsujfalván, de többet társasozunk, többet alszunk, többet beszélgetünk, mindenből több jut! Az idő ott megáll, csak mi vagyunk, mint régen. Meg a U2 és a Coldplay. :-)

A munkahelyi gondokra most nem térek ki, mivel nem az év vége volt necces. Sőt, abból sok bizalmat és biztatást kaptam. Mondjuk segítséget,.. azt nem szoktak itt. Ebben a cikkben kifejezetten néhány emberkéhez való hozzáállásomra koncentráltam, amely még nem volt kimondva, de kiegészítésképpen mindenképpen lényegesnek tartottam szót-ömleszteni. Jahh és fent a ’Dörfe megjegyzés.