Október 20.

Ma jól indult a nap. Nincs kedvem az alternatívhoz, hülye pop-ok kellenek. Doboljunk, énekeljünk, legyen jó! One Direction? Hozzám képest kisfiúk, még is erre csörgök: 'With your love nobody can drag me down!'

'Go f**ckin' crazy':

Ebben a halacskás rész a jó, ötletes! (1:40)

Egy jó kis futás még mindig befelé (és felfelé), nincs is jobb, mint 'mínusz 6 órakor' 200%-ra felpörögni. Daniel Bedingfield: Friday. Szenvedés az arcon check, muszáj ezerrel dobolni, üvölteni és nem szívrohamot kapni. (igen, itt a KA-n mindent lehet, kivéve a rozét)

Szüüünet pár órára, meló. Addig keressétek meg a professzionális fotózás szempontjából súlyos hibákat:

I'm back. Eltelt a munkanap, közepesen jó és kicsit szar volt. Hullámzó. Másokat keresek... nem tudom. Kiszolgáltatottnak érzem magam. Látják is rajtam. Lemegyek cigizni Nikivel, egy órával később lemegyek kávézni.. csak 'párbeszédeljek' már valakivel végre! (Klárikát ne, a végén még megütöm.) Úgyahogy jó volt, kedvesek itt. I is, de néha tartok tőle, mert nem tudom, hogy mit gondol. Csak sejtem, hogy néha komplett idiótának néz, ez pedig zavar, mint minden, ami negatív rám nézve. G-nek tegnap majdnem elküldtem a legzavarosabb szakítós cikket, amit másnap írtam, hogy... de idejében meggondoltam magam. Segítségért kiáltok, azt hiszem. (Szülinap előtt 3 nappal kibaszottul nem fair dobni!)

//Csak ne kéne vele összefutnom állandóan. Még az is lehet, hogy kihallgatott, amint másik irodában megemlítettem egy munkával kapcsolatban. Vagy hallotta, amikor a nevét KáZé hangosan kimondta. Mert KáZé egy fasz ezek szerint! Azt bizony félreértheti, fájna. Már előre fáj, komolyan, ez szánalmas! A többi egészen kellemes esemény volt, hiszen ma sokat segítettem néhány kollégának. Segítségnyújtás, abban jó vagyok.//

Ma Zazival állandóan összefutottunk és folytattuk a Dragonball-os emlékeinket. Vicces volt, vigyorogtunk sokat.  Főleg ahogy közben a kollégák whatthefuck-arccal elsétáltak mellettünk. Vegita-bolygó! Meg a Yardrat, ahol megtanulta az 'azonnali átvitelt'. <-- Szarul fordították le, na. 33 évesen is szívesen emlékszem vissza ezekre. Nekem persze Songoku, tesómnak a csaj, Bulma volt a kedvence. Jaj, meg a Sailor Moon a vicces+romantikus vonalával. :-D Éretlenek vagyunk mindannyian, ott bujkál bennünk a gyermeki gondtalanság és így jön ki. Nosztalgikussá vált emlékek az ártatlan korszakunkból, hehe. 

Káááámeee-háme-háááá!!! Nézzétek, mennyire koncentrál, muhaha!

Mindig is akartam valami szuper képességet. Sőt, most is akarok valami nagyon kedves-különlegeset. De már megelégszem amolyan szerény földi tulajdonságokkal, mint pl. profi gitáros, titkos milliomos jótevő, profi táncos, mások mosolyra fakasztása, pár-perces beszélgetések kettesben. Vagy csak ülni és lélekben kitartani valaki mellett, ha csendesen szenved. És hallgatni, ha mond valamit... ahh, most megint hiányzik. Miért csinálom ezt? Basszus extrém módon nyugtalanná váltam és nagy hiányom van. Nagyon nagy.

Leginkább iszogatás mellett tudok 'normális' lenni. Mert feloldja a gátlásaimat és természetes leszek. Tudok beszélni, viselkedni... Jé azt írta, akkor vagyok a legösszedettebb és a legjobbfej, amikor nem feszengek és önmagamat adom. Tegnap este ilyen voltál. <--Kurva jól esett, ezer hála innen is! Mostanában meg csak feszengek... :-( Újra lazulni kéne, de sürgősen. (És itt szögezném le: az Amperbe nem megyek vissza! Egyelőre.)

Nyunyó is azt mondta, hogy legyek természetes. A 'műsor' is én vagyok, nehéz ledobni. Az is én vagyok, hogy nem leplezem az érzéseimet. Minden kiül az arcomra. Így nehéz boldogulni, mert nem ehhez vannak szokva az emberek, hanem a felvett, érett viselkedéshez. Higgyétek el így mókásabb ahogy én csinálom. Hiszek az azonnali, őszinte reakcióban, csak kurvára egyedül vagyok ezzel. Most már. :-( Nem értem, nem értem.

Francba már! Nagyon hiányzanak az ő reakciói, gyakorlatilag minden megnyilvánulása felém. Gondolom azért is fáj, mert hirtelen szakadt meg. Csetlek-botlok, mint akinek rövidebb az egyik lába.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Van egy klassz kis idézetem 1870-ből: "Ha rosszkedvű vagy, próbálj boldoggá tenni valaki mást, és magad is hamarosan boldog leszel." by Lousia May Alcott (Egy régimódi lány)
Oké, challenge accepted. Kit boldogítsak? Nem vagyok menő, a jóarcságom jelenleg eléggé rejtett. Eléggé! Szarul vagyok, kicsit kombinátor, de közben pontosan tudom, hogy jót tennék másokkal (és magammal), ha velük lógnék. Vagy nem, who knowes? Dilemma 1.0. Hatással lenni oda-vissza... jól érezni magunkat, ártó szándék nélkül. Hiszem, hogy részemről menne, de bizalom oda-vissza? Dilemma 2.0. Ne várjak semmit! Nem érdemli meg mindenki, hogy ööö.. kiadjam magamat és ezt  nem nagyképűségből mondom, de tényleg. 'Csak' egy ideális barát kéne, normális státusszal, stb. Té-nek sem ártana nagyon, ő él-hal azért, hogy kialakuljon mással rendszeres 'semmittevés', de valahol tudjuk, hogy nem fog összejönni, mert mindenkinek folyik/zajlik már a 'sűrűprogramos élete. Ahogy nekünk is, de mi mindig eldobjuk a hajunkat is, hogy mással összejöjjünk egy vasárnapra pl. grillezni.

Tudom, hogy ma már nem lehet olyan egyszerűen igazi barátságot kötni senkivel, mert már VAN múltunk. Tele vagyunk pozitív élménnyel, történettel és (némi) sebbel még abból a korszakunkból, amikor még nem volt semmink. És amikor nincs semmink, nincsenek érdekek, az akkor kialakult kapcsok őszintébbek. A bizalom ma már nem jön könnyen. Most mi legyen? Én csak most tapasztaltam meg egy igazán durva ütést, eddig bandatagoztunk, rokonoztunk, felhőtlenül alakultak ezek a kapcsolatok. Aztán jöttek a távolságok, más élethelyzetek, stb. Nem voltam ragaszkodó típus. Ilyesféle tapasztalás terén le vagyok maradva. 4 év otthon, amikor rohadtul nem tudtam szoros kapcsolatot ápolni, abból 1,9 évig teljesen ki voltam borulva és nem volt segítségem sem.. A bandából én szültem először.. minden új volt és hát a csodálatos mellett néha szörnyűséges is. Kimerítő, nem akarok még egyszer azokig a gondolatokig eljutni! Néha szabadulnék, holott jó dolgom van. Szeretnék másfajta, új barátságot kialakítani. Nem hisz nekem senki, Té-t és Jé-t kivéve. Néha baromira naív vagyok. Erre kanyarodtam ismét, így nem valami jól sikerült naplófejezet lesz ez.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hazaértem. A tegnappal ellentétben nem futottunk össze a buszon, majd hazafelé az utcán, ma nem rémültem halálra, satöbbi-satöbbi. (sóhaj) Lassan már pánikbeteg leszek, mert tudom, hogy össze fogunk futni. (megint sóhaj)
Mindez azért van, mert minden este összegyűjtöm a bátorságom, hogy most bemegyek az ominózus irodába valamiért. Példának okáért köszönni, mesélni szépen, szolidan, nem andi-módra a hétvégéről. És kérdezni, ahogy máskor. Semmi műsor. Vagy például szívesen adnék mindenkinek Coldrexet és Smectát a téli vírusokra való felkészüléshez. A bogyók itt vannak már a fiókomban, várják, hogy vigyem őket. Nekik hoztam. Nem szeretem a betegséget, teljesen ki tud borítani, ha valamelyik szerettem (vagy annak gyermeke) beteg! Mert én általában nem vagyok, ők pedig igen. Azt hiszem belém lett kódolva, hogy no betegség! Bezzeg körülöttem köhögés, szenvedés. :-( Hát még mindig nem vagyok komplett!? Aztán reggelre mindig elpárolog az elszántságom. Mondom mindig! Ááá biztos ezt gondolja, azt gondolja, nem kell nekem bemenni és ... ott-lenni. De: A. is azt mondta a minap a nemmondommeghol: Gyere! Mégsem indultam, sajnálom. Hagynom kéne, magasról ejteni rá, de én törődő vagyok! Valakit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, nem szokásom. Mekkora szar alak lennék, ha csak úgy hagynék elúszni egy barátot? Engedjem el a kezét, normális dolog ez??? Na ugye.

Hja, zárjuk le ezt a gondolatsort, elég volt, elegem van, elééég! Következzen a nap végi kikapcs, jöhet a hétvége! Hülye pop slágerek a fejemben... túl sok rádiót hallgatok. Hamarosan visszaváltok. Kívánom magamnak, hogy végződjön jobban a nap.

U.i: Holnap G-ékkel halászléfőző. 'Együnk halat, 127 millió japán nem tévedhet!' (Ezért konkrétan 20! ezret ajánlottak, csak mondom. Nnna ilyenekkel fogok meggazdagodni!) :-)